Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

a Cs 600—36 típusú gombfelvarrógép egy részének szakmai elődje a Cs 600—6. típusú gép. Ezért elismerték Sch. J.-nek, a Cs 600—6. típusú gép egyik feltalálójának a jogát arra, hogy a Cs 600—36. típusú gép hasznos eredményéből részesüljön. Erre figyelemmel az egyes feltalálók részesedési arányát akként határozták meg, hogy K. J-et, H. J-t és S. Á. felperest fejenként 30%-os, Sch. J-t pedig 10%-os részesedés illeti. Kimondották, hogy a díjazás mértéke újítási díjként a vállalati hasznos eredmény 6%-a a hasznosítás kezdő napjától számított két évre. Megállapították, hogy a szabadalmi oltalom megadása esetén a kifizetett újítási díj találmányi díjnak minősül. A találmányi díj mértékét a vállalati hasznos eredmény 5%-ában állapították meg a hasznosítás kezdő napjától számítva 5 évi időtartamra. A feltalálók és a hasznosító vállalat által 1973. március 21. napján kötött kiegészítő szerződésben megállapították, hogy a hasznos eredmény a Cs 600—6. és a Cs 600—36. típusú gépek nyeresége közötti különbözet. Az alperes a kiegészítő szerződésben meghatározott vállalati nyereség alapján az 1972. január 3. napján kelt szerződésben meghatározott találmányi díjat kifizette a szerződésben meghatározott feltalálók részére, a szerződésben megállapított arányban. II. A felperes az 1977. szeptember 19-én benyújtott keresetében előadta, hogy az alperes a Cs 600—36. típusszámú gépnél felhasználta a Cs 600— 6. típusjelű megoldást is, amelyet a 160 649 lajstromszámú szabadalom véd. A hasznosítási szerződés azonban csak a 162 224 lajstromszámú szabadalommal védett Cs 600—36. típusú gépre vonatkozik. Kérte ezért az alperest arra kötelezni, hogy a 160 649 lajstromszámú szabadalom hasznosítása fejében fizessen a részére 600 000 Ft találmányi díjat vagy fizesse meg 20 éven keresztül a vállalati hasznos eredmény 6%-át. Az alperes elutasítást kért. Védekezése szerint a hasznosítási szerződés megkötésekor azt is figyelembe vették, hogy a találmány a korábbi megoldás továbbfejlesztése, illetve hogy a hasznos eredmény, amely után az alperes találmányi díjat fizetett, magában foglalja a korábbi találmány alkalmazásának a hasznát is. Az első fokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az ítélet indokolásának a lényege szerint a hasznosítási szerződés mindkét találmány alkalmazására vonatkozott, amelyeknek a felperes az egyik feltalálója volt. Ezt alátámasztja az is, hogy a két találmány egymásra épült. A szerződés értelmezése kérdésében a felperes esetleges tévedésének nincs jelentősége. Az első fokú ítélet ellen a felperes fellebbezett. Kérte az első fokú ítélet megváltoztatásával az alperes kereset szerinti marasztalását. A fellebbezés indokolása szerint az alperes két találmányt hasznosított, de csak egy találmány után fizetett díjat. Abban az esetben, ha valamely szabadalmi megoldást az alperes hasznosít, köteles azt díjazni. A különböző géptípus jelöléseket nem tartotta alkalmasnak az előzmények feltárására, a kiegészítő szerződést csak számítási módszer meghatározásának tekintette, amely nem döntheti el a találmányi díjra való jogosultság kérdését. Az alperes kérte az első fokú ítélet helyben hagyását. Perköltség megállapítását nem kérte. III. A fellebbezés nem alapos. 1. Kétségtelen, hogy a felek között létrejött, 1972. január 3. napján kelt szerződés szó szerinti értelemben a 162 224. lajstromszámú szabadalom hasznosítására vonatkozik. Megállapítható az is, hogy a korábbi — 160 649. 87