Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

végén felvett átadás-átvételi jegyzőkönyvben kifogásolta a vizometrikus zajösszetevők mértékét. A felperesek megoldást dolgoztak ki a vizometrikus zajösszetevők mértékének a csökkentésére. Megoldásukat az alperes szolgálati szabadalomként bejelentette és arra szabadalmi oltalmat nyert. A szolgálati szabadalom szerinti megoldás a Druzsba-rendszer hibáját küszöböli ki elsősorban a meglevő építőelemek átcsoportosításával. Gyorsan megvalósítható, kis költséggel járó megoldással tette lehetővé, hogy a berendezés megfeleljen a kötelező előírásoknak. A találmány megvalósításának hátrányos következményei is voltak (nem egységes a hangolás, nem egységesek az áramkörök, kétféle kvarckristályra van szükség, kétféle tartalékot kell képezni). A megoldás létrehozását elősegítette, hogy a hibaforrás ismert volt. Egyébként a szolgálati találmány benyújtásának az időpontjában a műszakilag már túlhaladott Druzsba-rendszer tökéletesítésére vonatkozott. A korszerű mikrohullámú félvezetők alkalmasak a vizometrikus zajkérdés megoldására is. A szabadalmi oltalom hatálya 1973. december 21-én kezdődött. A vállalat által a perbeli szabadalom felhasználásával gyártott berendezésekből azoknak a szabadalom által érintett részére eső hasznos eredmény összege 1974-ben 1 millió 701 000 Ft-ot, 1975-ben 1 millió 625 000 Ft-ot, 1976-ban pedig 1 millió 042 000 Ft-ot tett ki. Az alperes a felperesek részére újítási díjként megfizetett 79 428 forintot, majd az alperesi elismerés alapján az első fokú bíróság által részítéletben megítélt további 220 572 Ft találmányi díjat fizetett ki. II. A felperesek keresetlevelükben az alperest 1 millió 591 566 Ft találmányi díj megfizetésére kérték kötelezni. Az alperes 300 000 Ft-ot elismert az általa kifizetett 79 428 Ft beszámításával. Az első fokú bíróság a pert befejező ítéletében arra kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesek részére a részítéletben megállapított összegen felüli további 480 750 Ft-ot, azaz fejenként 160 250 Ft-ot, ennek a kamatait és 23 000 Ft perköltséget. Az első fokú ítélet indokolása szerint a szolgálati szabadalom alkalmazásával 1973. november 18-a és 1976 vége között elért hasznos eredmény 5 millió 205 000 Ft-ot tesz ki. Ennek a 15%át ítélte meg találmányi díjként. A díjkulcs mértékének a kialakításánál figyelembe vette, hogy az alperes által szállított berendezés műszaki jellemzői a találmány alkalmazása folytán jobbak lettek, így vált a berendezés eladhatóvá és lehetett a piacot fenntartani. Díjkulcsrontónak tekintette a hasznos eredménynek az átlagosnál nagyobb terjedelmét. Az első fokú ítélet ellen mindkét fél fellebbezett. Az alperes fellebbezésében kérte az első fokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását és a felperesnek perköltség viselésére kötelezését. Álláspontja szerint a hasznos eredmény pénzben nem mutatható ki, ezért csak eszmei díjat lehet megállapítani. Hivatkozott arra, hogy a perbeli terméket a szabadalom alkalmazása után is változatlan áron értékesítette. Tagadta azt, hogy a termék értékesítése, illetve a piac fenntartása a szabadalom szerinti megoldás nélkül nem lett volna lehetséges. Hivatkozott arra, hogy 15%-os díjkulcs alkalmazása indokolatlanul magas, az alperes által felajánlott 300 000 Ft-os díjazás 6%-os díjazásnak felel meg, amely arányban áll a találmány jelentőségével. Kifogásolta, hogy a bíróság nem foglalt állást 84