Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

abban a kérdésben, megilleti-e a jövőre nézve találmányi díj a felpereseket. Kifogásolta a perköltség kérdésében történt döntést, mert a jogalap nem volt vitás, összegszerűen a felperesek túlnyomórészt vesztesek lettek. A felperesek csatlakozó fellebbezést jelentettek be. Kérték a találmányi díj felemelését és 30%-os díjkulcs alkalmazását, tekintettel a találmány jelentőségére. Egyben kérték az alperesi fellebbezés figyelmen kívül hagyását. III. Az alperes fellebbezése részben alapos, a felperesek csatlakozó fellebbezése alaptalan: 1. A felperesek a találmányt munkaviszonyból folyó kötelezettségük körében alkották. A munkájuk után járó munkabéren és egyéb szolgálati viszonnyal kapcsolatos juttatásokon (prémium, nyereségrészesedés) felül külön találmányi díjra csak az erre vonatkozó jogszabály rendelkezése alapján lehet igényük. A szolgálati találmányért járó díjazásról szóló 45/1969. (XII. 29.) Korm. számú rendelet (R.) 3. §-a (2) bekezdésének a rendelkezése értelmében érvényes szabadalommal védett találmány után a feltaláló részére találmányi díj az oltalmi időre jár. Az iratok szerint a szabadalmi oltalom kezdő időpontja 1973. december 21. napja. Törvényt sértett ezért az első fokú bíróság, amikor az ezt megelőző időre is találmányi díjat állapított meg. Tévesen kívánja viszont az alperes annak a megállapítását, hogy az 1976. évet követően a felpereseknek nem lehet díjigényük. A jogszabály rendelkezése szerint a teljes — 20 éves — oltalmi időre megilleti a szolgálati találmány feltalálóját a találmányi díj. 2. Nem fogadható el az alperesnek az az álláspontja sem, hogy az adott esetben csak eszmei díjazásra van lehetőség. Az R. 3. §-ának (5) bekezdése értelmében eszmei díjazásra csak akkor kerülhet sor, ha a vállalati hasznos eredmény pénzben nem mutatható ki. Az alperes a találmány tárgyát a gazdasági tevékenysége körében rendszeresen előállítja. Tehát a találmányt az R. 2. §-a (1) bekezdése a) pontjának megfelelően értékesíti. Így az R. 3. §-ának (4) bekezdése szerint — szerződés hiányában — ebből az értékesítésből származó hasznos eredmény arányában kell a díjat megállapítani. Az értékesítésből eredő hasznos eredmény kiszámítható. Nem vitás, hogy az alperes a mikrohullámú közvetítő-berendezéseket a szolgálati találmány felhasználásával gyártja. A szabadalom hasznos eredménye ezért kifejezésre jut a termék értékesítése által elért vállalati haszonban. Az a körülmény, hogy a szabadalom részesedési arányát csak becslés útján, százalékos arányban lehet kiszámítani, nem jelenti azt, hogy a hasznos eredmény pénzben nem lenne kimutatható. Ezért helyesen járt el az első fokú bíróság, amikor az egész terméknek a szabadalomra eső részarányában állapította meg a találmányi díj alapját. 3. Tévesen állapította meg az első fokú bíróság 15%-os díjkulcs alkalmazásával a találmányi díjat. A szolgálati találmány jelentőségének az értékelésénél nem lehetett figyelmen kívül hagyni azt, hogy a megoldás egy műszakilag már túlhaladott rendszer továbbfejlesztését jelentette, hogy megvalósításának hátrányos következményei is voltak, hogy korábban felismert hibaforrás jelentősen elősegítette a találmány megalkotását. Viszont a szabadalom előnye, hogy kis költséggel, nagyrészt a meglevő építőelemek átcsoportosításával gyor85