Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

mennyiségben a vállalat tárgyi adottságai nagymértékben közrejátszanak, és ilyen esetben kisebb díjkulcs alapján megállapított találmányi díj lehet arányban a feltalálók alkotó munkájával. Tévesen tekintette az első fokú bíróság a találmány alapján gyártott vegyület felhasználásával készült terméket egyenértékűnek a természetes fokhagymaolajjal, mert biológiailag azzal nem azonos. A szakértői véleményből kitűnik, hogy aroma szempontjából sem pótolja teljesen a pótanyag a természetes fokhagymát. 3. Vitás volt a díjazás kezdő időpontjának a kérdése is. A R. 3. §-ának (2) bekezdése szerint a feltalálói díj az oltalmi időn belül jár. Az oltalmi idő a szabadalmi bejelentéssel kezdődik [Szt. 12. § (1) bek.], ez 1973. július 10-én történt. Tévesen állítják a felperesek, hogy a R. 7. §-ának (2) bekezdése csak a díjkifizetés végső időpontját jelöli, illetve öszszehasonlításként tévesen hivatkoznak arra a szabályra, amely szerint díjazás akkor is jár, ha szabadalmi bejelentés nem történik. Az R. 3. §-ának (2) bekezdése azt az időpontot határozza meg, amelyen belül találmányi díj jár, tehát a kezdő időpontot is tartalmazza. A találmányi díj akkor sem a hasznosítás kezdő időpontjától jár, ha a munkáltató a találmányra nem kíván szabadalmi oltalmat szerezni [R. 1. § (2) bek. c) pont]. Ilyen esetben is csak későbbi időponttól kezdve lehet feltalálói díjat követelni, attól az időponttól, amikor a munkáltató megtagadja a hozzájárulást ahhoz, hogy a feltaláló a találmánnyal rendelkezzék. Tévesen állapította meg ezért az első fokú bíróság a találmányi díjkifizetési kötelezettség kezdő időpontját 1971. szeptember 1. napjában. Az új eljárás és az újabb határozat hozatala során mindezeket a szempontokat figyelembe kell venni. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 892/1977. sz., BH 1978/10. sz. 424.) 32. I. Érvényes szabadalommal védett találmány után a feltaláló részére feltalálói díj az oltalmi időre jár. II. Szerződés hiányában a találmány tárgyának értékesítéséből származó hasznos eredmény arányában kell a feltalálói díjat megállapítani. Az a körülmény, hogy a szabadalom részesedési arányát csak becslés útján — százalékos arányban — lehet kiszámítani, nem jelenti azt, hogy a hasznos eredmény pénzben nem mutatható ki [45/1969. (XII. 29.) Korm. sz. r. 2. és 3. §]. I. Televíziós adások és sokcsatornás telefonösszeköttetések nagyobb távolságra történő átvitelére szolgál a mikrohullámú közvetítő állomások láncolata. Az alperes vállalat mikrohullámú közvetítő-berendezéseket gyárt. A felperesek az alperes alkalmazottai. A mikrohullámú közvetítő-lánc egyes állomásai a vett jeleket felerősítve továbbítják a következő állomáshoz. Az adó és a vevő antennák közötti nem kívánt csatolás következtében fellépő zavaró hatások kiküszöbölését szolgálja az ún. lokáljelek előállítása és továbbítása. Ennek megfelő ún. Druzsba-rendszerű mikrohullámú közvetítő-berendezéseket gyárt az alperes. Az ilyen berendezések által továbbított jelekhez azonban bizonyos zajok is keverednek, amelyek károsan befolyásolják a közvetítés hatásfokát. Ezeket a zajokat ún. vizometrikus szűrőn át mérik, ezért általában vizometrikus zaj összetevőkről szokás beszélni. Az alperesek által gyártott berendezéseket átvevő szovjet fél az 1972. év 83