Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

alapján nem lehet megnyugtatóan meghatározni". — Szerintük „legalább azonos mértékű eligazítás meríthető" a megoldás népgazdasági jelentőségének értékeléséből is. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a hasznosítási díj megállapításánál — joghasonlóság alapján -- megfelelően irányadók a szolgálati találmány díjazására vonatkozó rendelkezések. Szerződés hiányában a díjat — a R. 3. §-a (4) bekezdésének megfelelően — ilyenkor is a találmány értékesítéséből származó vállalati hasznos eredmény alapján kell megállapítani. Ha pedig a vállalati hasznos eredmény pénzben nem mutatható ki —, az idézett rendelet 3. §-a (5) bekezdésének a rendelkezésével egyezően — a díjat az összes körülmény figyelembevételével — mérlegeléssel — kell meghatározni. A bíróság a hasznosítási díj megállapításával lényegében a felek szerződését pótolja. A hasznosító számára a hasznosítás értéke a vállalati tevékenység eredményében jelentkezik, ezért csak ennek az alapján fizethet hasznosítási díjat — akár szerződésben kötötték ki azt, akár a bíróság állapította meg. A népgazdasági eredmény közvetlenül nem lehet a hasznosítási díj megállapításának az alapja. Szabadalom alapján gyártott termék felhasználásának népgazdasági jelentősége a termék árában juttatható kifejezésre. Hatósági ár esetén az ármegállapítás során az árhatóság érvényesíti a találmány megvalósítására ösztönzés szempontjait, szabad ár esetén pedig a hasznosító vállalat állapodhat meg megfelelő — magasabb — árban azzal, aki tőle a szabadalom hasznosításával gyártott terméket megvásárolja. Ezért a díjazás alapjaként minden esetben a hasznosítónál mutatkozó vállalati hasznos eredményt kell figyelembe venni. Ebből következik, hogy a hasznosító nem köteles díjat fizetni az után a hasznos eredmény után, amely nem nála, hanem annál a vállalatnál jelentkezik, amely a szabadalom hasznosításával gyártott terméket megvásárolta és feldolgozta. Ugyanebből az okból a díjszámítás alapja szempontjából közömbös az is, hogy a népgazdaságnak az adott alapanyagot helyettesítő importban volt-e megtakarítása; igenlő esetben ezt is az árhatóság vehette figyelembe az ár megállapításánál. Helyesen járt el tehát az első fokú bíróság, amikor a hasznosítási díjat az alperesnél kimutatható vállalati hasznos eredmény alapulvételével állapította meg. Tévesen hivatkoztak a felperesek arra, hogy a pénzben ki nem fejezhető mértékű népgazdasági haszonra tekintettel a díjat mérlegeléssel — eszmei alapon — kell megállapítani. Erre nem adhat alapot a felperesek szerint az alperes vállalati tevékenységében kimutatható, pénzben ki nem számítható eredmény sem. Ilyenként a felperesek arra hivatkoztak, hogy találmányuknak a hasznosítása teszi lehetővé az alperes elavult berendezésének a kihasználását, termelési kapacitásának beruházás nélkül való növelését. Tekintettel arra, hogy az első fokú bíróság a díjazás alapjaként az alperes által a találmány alapján készült termék előállításából eredő teljes vállalati hasznot figyelembe vette, ezt a körülményt külön nem lehet díjalapként értékelni. Ez a körülmény és a hasznosítás egyéb előnyei csupán a díjkulcs mértékének a meghatározásánál vehetők figyelembe, ami adott esetben megtörtént. A felperesek arra is hivatkoztak, hogy a szabadalom felhasználásával készült új, korszerűbb termék ára — árhatósági rendelkezés folytán — ala61