Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

csonyabb, mint a korábbi rosszabb minőségű termék ára volt. Álláspontjuk szerint ezért a kiszámított vállalati hasznos eredmény nem tükrözi híven a szabadalom alkalmazásából elért valódi hasznot. A bíróság nem vizsgálhatja felül az árhatóság tevékenységét, az ármegállapítás során figyelembe vett tényezőket és indítékokat és a megállapított árban foglalt vállalati nyereségráta (haszon) mértékének indokoltságát. Mivel pedig az alperes nem térhet el a hatósági ártól, ezért az alperesnél mutatkozó hasznos eredményt csak ennek az árnak a figyelembevételével lehet kimutatni. Az első fokú bíróság a díjkulcs meghatározásánál is törvényesen járt el. Viszonylag igen magas díjkulcsot — 12%-ot — állapított meg. Ez a mérték kifejezésre juttatja mindazokat a szempontokat, amelyeket a díjkulcs megállapításánál a bírósági gyakorlat szerint értékelni kell, így azt a körülményt is, hogy a felperesek a szabadalmasok, a szabadalom megszerzésével és fenntartásával kapcsolatos költségeket ők viselték, a hasznosítás gazdasági és egyéb jelentőségét, valamint a megoldás szellemi színvonalát. Az utóbbi tekintetében nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy a szakértő véleménye szerint is lényegében a polipropilén előnyös tulajdonságainak a felismerése volt-e találmány alapja, és megfelelő technológiai kísérletezések után a két anyag keverésének feltételeit kellett kidolgozni. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság — egyebekben helyes indokai alapján — helyben hagyta az első fokú bíróság ítéletét. A felperesek "a Pp. 81. §-ának (1) bekezdésre tekintettel a pervesztés arányában kötelesek a fellebbezési értéknek megfelelő másodfokú eljárási költség fizetésére a jogtanácsos által képviselt alperes részére. (Legf. Bír. Pf. IV. 21 491/1977. sz., BH 1978/2. sz. 68.) 23. A találmány tárgyának alkalmazása útján létrejött termék további feldolgozása esetében a szabadalommal védett termék hasznának meghatározása céljából azt kell vizsgálni, hogy az alapanyag milyen szerepet játszik a végtermék hasznos eredményének a kialakításában. Ebből a szempontból nem döntő, hogy a szabadalmi eljárással gyártott alapanyag hány százalékát teszi ki a végterméknek [1969. évi II. tv. 13. §, 45/1969. (XII. 29.) Korm. sz. r. 2. § (1) bek., 3. § (4) bek.]. I. Az „Eljárás és berendezés vízoldható vérpor és táplálékadalék előállítására" című szolgálati találmány feltalálói a felperesek. Az I. r. felperes részesedési aránya 22%, a II—III. és IV. r. felperesek részesedése fejenként 21%, az V. r. felperes 10%-ban, a VI. r. felperes pedig 5%-ban feltaláló. A szolgálati találmányra az alperes mint a feltalálók munkáltatója 167 508. lajstromszám alatt szabadalmi oltalmat szerzett az 1974. március 19-én történt bejelentéstől kezdődő hatállyal. A szabadalom a vér alkotóelemeit oldat, szuszpenzió vagy emulzió formájában tartalmazó elegyből oldható porok gyártására és abból kívánt esetben táplálék-, előnyösen takarmányadalék előállítására vonatkozó eljárást véd. Alkalmas a vágóhídon korábban veszendőbe ment állati vérből vérpor, plazmapor, hemoglobinpor előállítására, amelyek teljes értékű fehérje komponensként felhasználható tápszeralapanyagok. A találmány korábban ismert megoldások újszerű egyesítése és alkalmazása. Ipari megvalósításra is alkalmas egyszerű módszert jelent, amelynél a vér a feldolgozás során a lehető legtökéletesebben megőrzi annak a takarmányozás szempontjából fontos biológiai értékeit. 62