Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

és az esetleges „pótmunkák vagy minőségi változás tervtől eltérő anyagfelhasználásához". Három tárolótér kialakítását tervezték három ütemben. A tárolóteret salakburkolattal látták el, az eredeti terv szerint a csapadékvíz elvezetése végett a tárolótér területén víznyelőket, a földfelszín alatt gyűjtő és vízelvezető-csatornákat kívántak elhelyezni. A felperesek mint a beavatkozó alkalmazottai a kivitelezés műszaki ellenőrzését végezték. A terveket az Űt- és Vasútépítő Tervező Vállalat készítette. A felperesek 1976. március 5-én — munkáltatójuk engedélyével — újítási javaslatot nyújtottak be az alpereshez. Javasolták a tárolótér víztelenítése céljából az épület csapadékvizének az elvezetésére szolgáló csatorna felhasználását, a tárolótér felszíne alatti vízgyűjtők elhagyását. A javaslat szerint a tervezettnél kevesebb víznyelő aknára és föld alatti csatorna készítésére volt szükség. A tervező — bizonyos módosításokkal — hozzájárult a javaslat megvalósításához, felhívta azonban az alperes figyelmét a megoldással járó hátrányokra. A II. r. felperes a beavatkozónál betöltött munkakörében a kiviteli terveket az újítási javaslatnak megfelelően módosította, és ennek megfelelő kivitelezés iránt intézkedett, az újítás elfogadása kérdésében történő szabályos döntés nélkül. Az alperes vállalat vezérigazgatója 1976. november 23-án a felperesek újítási javaslatát elutasította, mert a javasolt megoldást már az 1975. április 8-án tartott tárgyaláson elhatározták, illetve megvalósították. A gépkocsitárolók vízelvezetését az első és a második ütemben az újítási javaslatnak megfelelően alakították ki, a harmadik ütemben végzendő munkát már ennek megfelelően tervezték. A beavatkozó köteles volt — a szerződés szerint — gondoskodni arról, hogy a kivitelezés a jóváhagyott tervek szerint történjék. A felperesek felemelt keresetükben 90 252 Ft újítási díj megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Az alperes elutasítást kért. Az első fokú bíróság 60 168 Ft újítási díj megfizetésére kötelezte az alperest. A másodfokú bíróság ítéletével megváltoztatta az első fokú bíróság ítéletét és a felperesek keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felperesek — összeférhetetlenség miatt — nem igényelhetnek újítási díjat az általuk önkényesen megvalósított megoldás alkalmazása után. II. A jogerős másodfokú ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. 1. Az ügyben eljáró másodfokú bíróság helyesen foglalt állást abban a kérdésben, hogy újítási díj nem illeti meg a felpereseket. Az újításról szóló 38/1974. (X. 30.) MT számú rendelet (R.) 12. §-ának (3) bekezdése értelmében ugyanis a hasznosításra hivatott vállalat dönt abban a kérdésben, hogy kívánja-e az újítást hasznosítani. Az R. 13. §-ának (1) bekezdése szerint saját javaslata tekintetében érdemi tevékenységet senki sem végezhet. Az újítás megvalósítása tehát jogszabálysértéssel történt. Polgári jogi szempontból a II. rendű felperesnek az újítás megvalósítása iránti intézkedése olyan egyoldalú nyilatkozatnak tekinthető, amely a Ptk. 199. §-a folytán alkalmazandó 200. § (2) bekezdése alapján semmis. Ennek alapján nem lehet újítási díjat követelni. Mindezek ellenére megalapozatlanul járt el a másodfokú bíróság, amikor nem vizsgálta, hogy egyéb — általános polgári jogi — rendelkezések alap46