Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

külkereskedelmi vállalat részt vett annak a szerződésnek a megkötésében, amellyel az MHV I. r. alperes a műsoros kazetták gyártására és forgalomba hozatalára adott engedélyt a SADE cégnek. A SADE céggel kötött szerződésből is kitűnik, hogy abban a Kultúra III. r. alperes a külkereskedelmi szerződések megkötését szabályozó sajátos, a felperes érdekkörét nem érintő rendelkezésekre figyelemmel vett részt. Mindazok az adatok, amelyek a felperes szerkesztői és előadói minőségének feltüntetését lehetővé tették volna, az MHV I. r. alperesnek voltak birtokában. Ez a vállalat tartozott volna gondoskodni arról, hogy a szerződés biztosítsa a felperesnek mint szerkesztőnek és előadónak a jogait. Ilyen rendelkezés azonban a szerződésben nincs, hanem csak a magyar szerződő felek márkáinak és engedélyének feltüntetését írja elő, egyebekben azonban a hangszalagnak harmadik személyek jogaitól mentes átadásáról szól. Mindezekből tehát az következik, hogy a külföldi forgalomba hozatal kapcsán ért jogsérelemért is az MHV I. r. alperes felelős. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletének a felperes keresetét a Kultúra III. r. alperessel szemben elutasító rendelkezését helyben hagyta. A felperes az MHV I. r. alperessel szemben nagyobbrészt pernyertes lett, ezért a Legfelsőbb Bíróság a felperes javára pernyertessége arányához igazodó perköltséget| állapított meg. A felperes és P. I. II. r. alperes vonatkozásában a pernyertesség és perveszteség aránya között nincs számottevő különbség, ezért ebben a vonatkozásban úgy rendelkezett, hogy a felek költségeiket maguk viselik [Pp. 81. § (1) bek.]. A Kultúra III. r. alperessel szemben viszont a Legfelsőbb Bíróság a fellebbezés eredménytelensége folytán a felperes terhére mérsékelt összegű perköltséget állapított meg [Pp. 75. § (4) bek.]. (Legf. Bír. Pf. III. 20 015/1977. sz., BH 1978/9. sz. 376.) dc) Újítói jog 16. Az újítási díj megállapításánál döntő jelentősége van az alkalmazott megoldás szellemi színvonalának. Az újítási díjkulcs jogszabályi mértékétől lefelé eltérni csak kivételesen, éspedig nagyfokú aránytalanság esetén lehet [38/1974. (X. 30.) MT sz. r. 6. § (1 )—(4) és (6) bek.]. Az alperes vállalat 1971 óta készít ún. Mareph rendszerű dugattyús szivattyúkat, amelyeknek a gyártási jogát egy francia cégtől szerezte. A szivattyúhoz szükséges szeleptesteket a megszerzett gyártási eljárás szerint sajtolással — ún. süllyesztékes kovácsolással — kell kialakítani. Az eredeti gyártási dokumentáció a süllyesztékes kovácsoláshoz szükséges vázrajzot is tartalmazta. Ennek ellenére az alperes a szeleptesteket szabadkézi kovácsolással alakította ki,. A szabadkézi kovácsolás nagyobb anyagfelhasználással jár és több munkát kíván, mint a süllyesztékes kovácsolás. Az utóbbi bevezetéséhez azonban részletrajzokra és sajtószerszám elkészítésére is szükség lett volna, amelyeknek az előállítási költsége 5614,40 Ft. A felperesek az alperes vállalat alkalmazottai. Az 1974. november 25-én benyújtott újítási javaslatukban a süllyesztékes kovácsolás bevezetését javasolták a szeleptestek gyártásánál. Javaslatukhoz lényegében a szeleptest körvonalát tartalmazó vázrajzot csatoltak. Az újítási javaslat alapján az alperes vállalat elkészítette a szükséges részletrajzokat és a sajtoló szerszámot. 1975. április óta a szeleptestek az 43