Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

újítási javaslat szerinti eljárással készülnek. Egy év alatt összesen 1474 darabot állítottak elő. Ezt megelőzően a korábbi — szabadkézi — kovácsolással összesen 354 darab szeleptestet készítettek. Az új technológia alkalmazásából eredő anyagköltség- és bérköltség-megtakarítás — a szerszámkészítési többletköltség figyelembevételével — összesen 774 454 Ft volt. Az alperes vállalat 1975. március 11-én az újítási javaslatot megvalósításra elfogadta. Utóbb döntését felülvizsgálta és 1975. október 25-én az újítási javaslatot elutasította. A felek között újítási hasznosítási szerződés nem jött létre. Az eredeti dokumentációhoz tartozó francia vázlatrajz és az újítási javaslat szerinti megoldás lényegében azonos. Eltérés, hogy a francia rajz kisebb megmunkálási ráhagyást mutat, ami nagyobb anyagmegtakarítást eredményez, de jelentősebb selejtveszteség lehetőségével jár. Az újítás szerint alkalmazott süllyesztékes kovácsolás ismert technológia. A javaslat kidolgozása nem kívánt előtanulmányokat, műszaki megfontolásokat, kísérleteket. A javaslat műszaki-szellemi színvonala átlagon aluli. A felperesek keresetükben 51 590 Ft újítási díj és járulékai megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Az alperes elutasítást kért. Védekezése szerint a javasolt megoldás viszonylag nem új, mert az alperes azt a francia cégtől vásárolta. Korábban azért alakították ki a szeleptesteket ettől eltérő módon, mert csak kisebb mennyiségre volt szükség, ami nem indokolta a szükséges szerszám elkészítését. Az első fokú bíróság megállapította, hogy az alperes megvalósította a felperesek újítási javaslatát és az alperest összesen 23 234 Ft újítási díj és járulékai megfizetésére kötelezte. Az újítás színvonalát közepesnek minősítette és 3%-os díjkulcsot alkalmazott. A másodfokú bíróság részben megváltoztatta az első fokú ítéletet. Az újítási díj összegét — 6%-os díjkulcs alkalmazásával — összesen 46 468 Ft-ban állapította meg. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A másodfokú bíróság az újítási díj megállapításánál irányadó tényezők értékelésével állapította meg az újítási díjat 6%-os díjkulcs alkalmazásával. A másodfokú bíróság tévesen tekintette a vállalati haszon nagyságát díjkulcs-növelő tényezőnek. A hasznos eredmény mint az újítási díjat meghatározó tényező megfelelő módon kifejezésre jut abban, hogy a bíróság a díjat a vállalati hasznos eredmény megfelelő százalékában határozza meg. A másodfokú bíróság — megfelelő számszerű adatok nélkül — túlzott jelentőséget tulajdonított az újítás megvalósítása külkereskedelmi kihatásának. Az újítási díj megállapításánál viszont döntő jelentősége van az alkalmazott megoldás szellemi színvonalának. Ezzel kapcsolatban a másodfokú bíróság indokolatlanul hagyta figyelmen kívül az első fokú bíróság által meghallgatott igazságügyi műszaki mérnökszakértő véleményét, aki szerint az újítási javaslat színvonala alacsony. A másodfokú bíróság az újítás színvonalának az értékelésénél nem vette figyelembe azt, hogy az újítók tevékenysége nem kívánt semmiféle előtanulmányt, kísérletet, műszaki megfontolást. A javaslat alapja valójában az az ötlet volt, hogy a szabadkézi kovácsolás helyett alkalmazzanak süllyesztékes kovácsolást, ami egyébként a kovácsolás területén ismert és alkalma44