Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

Ennek az alapkérdésnek az eldöntése során a Legfelsőbb Bíróság Dr. B. I. szakértő véleményét fogadta el. Az egyébként ellentétes tartalmú szakvélemények között abban a kérdésben nem volt vita, hogy a megjelent kötet népmeséket, vagyis népköltészeti és nem műköltészeti alkotásokat tartalmaz. Az sem volt vitás, hogy a népmesék szájhagyományként terjednek és maradnak fenn. Ebből következik, hogy állandó változásoknak vannak kitéve, vagy nincs olyan rögzített szövegük, mint a műköltészeti alkotásoknak. Megfogalmazásuk szerint kevéssé szabatos, szerkezetük a műköltészet alkotásaihoz viszonyítva lazább, nélkülözik a szerkesztésnek azt az átgondoltságát és céltudatosságát, amely a műköltészeti alkotások rendszerinti sajátosssága. A népmesét jellemző ezek az elemek a perbeli kötetben egyértelműen felismerhetők. Éppen ezért meggyőző Dr. B. I. szakértőnek az a kiindulási pontja, hogy ezen a területen az eredetiséget és a szerzőséget is a népköltészet sajátos törvényszerűségeit figyelembe véve kell megítélni. A jogvita eldöntése során e szempontok közül elsősorban a népmese változékonyságának van jelentősége: annak, hogy — kötött szöveg hiányában — tulajdonképpen variánsaiban él. Erre a kötetben változatokban közölt mesék is példát adnak. E változatok különösen az alkotó típusú mesemondó előadásában figyelhetők meg, amilyen T. J. is volt. A variálás és a rögtönzés azonban inkább ösztönös, mint tudatos alkotói folyamat. Variánsok képzésével tehát a mesemondó még nem lép ki a népmese műfajának kereteiből. Pusztán annyi történik, hogy az adott társadalom kulturális közkincseiből, a népmesék hagyományos elemeiből, olvasmányélményekből, mitológiai mozzanatokból, egyéb információs forrásokból olyan mesét olvaszt össze, amely — elmondása körülményeihez igazodó újszerűsége mellett is — magán viseli a népmese valamennyi jellemző tulajdonságát. Ezért azok a jellegzetességek, amelyeket a Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményében T. J. meséi eredeti egyéni voltának igazolására felsorolt (sajátos szerkesztés, különböző forrásokból származó motívumok ötvözése, a mesék nagyobb terjedelme), alárendelt jelentőségűek. Nem lehet döntő szerepet tulajdonítani a Testület szakvéleményében idézett azoknak a megállapításoknak sem, amelyeket a mesék értékelésével kapcsolatban Dr. B. S. a mű bevezető tanulmányában és néhány más publikációban, illetőleg D. Á. a kötet jegyzeteiben tett. Kézenfekvő ugyanis, hogy a kötet összeállításában közreműködők nem vonhatták ki magukat teljes egészében szubjektív élményeik hatása alól. Dr. B. S. tanúvallomásában ezzel kapcsolatban előadta: bevezető tanulmányában nem olyan értelemben utalt T. J. alkotó tevékenységére, hogy az általa elmondott mesék az ő irodalmi alkotásai lennének, hanem a mesemondó népművészi képességeire gondolt. Hasonló értelemben nyilatkozott D. Á. jegyzeteiről is, amelynek „megfogalmazása körül félreértések vannak". A Szakértő Testület a tanulmánynak, illetőleg jegyzeteknek kétségtelenül félreérthető szövegéből olyan következtetésre jutott, amelyre maguk a szerzők nem gondoltak. Fokozottan vonatkozik ez a kötet „fülszövegére", amely messzemenő következtetések levonására már csak azért sem alkalmas, mert célja elsősorban az olvasó érdeklődésének a felkeltése, nem pedig a mű tudományos értékelése. Nincs perdöntő jelentősége annak sem, hogy a kötet változtatás nélkül közli a hangszalagon rögzített mesék szövegét. Ez sem azt fejezi ki, hogy 37