Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

a szöveg a mesélő eredeti alkotása, hanem csupán hitelességére kíván utalni. Azt, hogy a T. J. által előadott mesék esetében nem önálló, eredeti alkotásokról, hanem a folklórhagyományozás saját fejlődési törvényszerűségei által determinált változatokról van szó, messzemenően alátámasztja Dr. O. Gy. akadémikusnak a fentiekben már említett nyilatkozata. Eszerint a kötet mindössze két olyan mesét tartalmaz, amelyre típusadatok még nem ismertek. Ezeknek elolvasása azonban arról győz meg, hogy a kötet többi meséinek hangvételébe szervesen beilleszkedő meséről van szó, amelynek legfeljebb egy-egy eleme tűnik a megszokott meseszövéstől eltérőnek (13. sz. mese). A másik pedig olyan, rövid csattanós történet, amelyhez hasonlók tucatjai széles körben ismertek „az egyszeri cigányról" (41. sz.). Mindezek azt bizonyítják: T. J. alkotó típusú mesélő volt, de nem hozott létre olyan egyéni, eredeti művet, amely szerzői jogi oltalom alatt állna. A Dr. B. I. szakvéleményében említett „szerzői beavatkozása" nem volt olyan fokú, amely megakadályozná a meséknek a népköltészet által meghatározott területen való elhelyezését. A mesék alakításában játszott szerepe nem lépett túl azon a határon, amelyet a mesemondás hagyományos keretei szabnak meg. E határokon belül viszont a magyar népmesei anyagnak olyan szépségeit emelte ki és mutatta fel, amelyek őt az átvett hagyományok kiteljesítőjeként a kimagasló mesemondók sorába emelik. Ezért kapta a „Népművészet mestere" címet. Ilyen értelemben meggyőző Dr. O. Gy. akadémikusnak az a végső következtetése, hogy T. J. meséinek alkotója, formalója a nép, ezek a néphagyomány részei, ami pedig egyéni, eredeti, az az előadás módja. Minthogy a fentiek szerint T. J. által előadott mesék nem esnek szerzői jogi oltalom alá, T. J.-t — a lemondástól eltekintve — ez okból sem illette volna meg s utódait sem illeti meg szerzői díj. Ettől eltérő kérdés a mesemondók egyéb jogcímen — tehát nem szerzői díj címén — való díjazása, ami azonban ennek a pernek nem tárgya. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (1) bekezdése alapján megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította és a pervesztes felperest a per költségeinek megfizetésére kötelezte [Pp. 78. §-ának (1) bekezdése]. (Legf. Bír. Pf. III. 21 062/1977. sz., BH 1978/11. sz. 571.) 15. I. Szerzői jogvédelmet élvező szerkesztési munkának minősül a hanglemez szerkesztőjének tevékenysége, ha annak eredménye olyan összeállítás, amelyen az alkotó szellemi tevékenységéből fákadó eredetiség jegyei felismerhetők. Ilyen esetben a szerkesztő követelheti, hogy mint szerkesztőt a művén tüntessék fel [1969. évi III. tv. 9. § (1) bek., 52. § (1) bek. a) pont], II. Az előadóművész személyéhez fűződő jogának megsértését jelenti, ha nevét a műsoros kazettán nem tüntetik fel [1969. évi III. tv. 50. §, 52. § (1) bek. c) pont]. Az első fokú bíróság a tényállás túlnyomó részét helyesen állapította meg, ezért azt az alábbi módosítással és kiegészítéssel a Legfelsőbb Bíróság is elfogadta ítélkezése alapjául. Az egyházi zenei ismeretekkel rendelkező felperes — aki kántorként is működött — hosszabb ideje foglalkozott a héber zene eredetének és szerkezetének tanulmányozásával, ilyen zenei 38