Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

keztetésre jutott, hogy T. J. lemondó nyilatkozatának az esetleges szerzői díj iránti igénye szempontjából nincs jelentősége. A lemondás folytán tehát T. J.-t, illetőleg örököseit szerzői díj még abban az esetben sem illetné meg, ha egyébként a mesék szerzői jogi védelem alá eső alkotások lennének. b) A beszerzett szakvéleményekből, illetőleg a per egyéb anyagából azonban a Legfelsőbb Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes keresete egyébként is alaptalan. Néhai T. J. meséi ugyanis nem tekinthetők olyan alkotásoknak, amelyek az Szjt. 1. és 4. §-a szerinti védelem alá esnek. A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményében abból indul ki, hogy a népköltészeti (népművészeti) alkotásokat a jogrendszerek többsége a szerző anonimitására tekintettel rekeszti ki a szerzői jogi oltalmat élvező alkotások köréből, hiszen az az egyéni, eredeti alkotásokat oltalmazza. Ilyen alkotások létrejötte azonban a társadalom kulturális közkincseire támaszkodó népköltészet területén sem zárható ki; e tekintetben az egyszerű reprodukció és az alkotó tevékenység elhatárolása ad támpontot. Ilyen alkotó tevékenység elsősorban a lazább formakötöttségű műfajok, főleg a mesék körében jelentkezhet. Itt nem lehet kizártnak tekinteni a hagyományos motívumok, témák olyan egyéni, eredeti variálását, kombinálását, alkotó jellegű alakítását, amely a szerzői jogot megalapozza. Bár az elhatárolás nehézségeire tekintettel ilyen művek vonatkozásában az alkotó tevékenység megállapítása valójában és ténylegesen kivételes, a megjelent mű ilyen kivételes elbírálás alá esik. A feldolgozás egyéni-eredeti jellegét ismerte fel a Testület a szerkesztés sajátosságaiban, az ismert és ismeretlen motívumok sajátos egybekapcsolásában, különböző források eredeti módon történő ötvözésében, egyes mesék nagy terjedelmében, a kötet fülszövegének, bevezetésének, jegyzetanyagának és néhány egyéb publikációnak értékelő-minősítő megállapításaiban. Mindezekből a Testület azt a következtetést vonta le, hogy T. J. nem csupán ismert mesék tolmácsolója, hanem azoknak újraköltője, alakítója volt, legalábbis a kötet nagyobb terjedelmű meséinél. így a mesék zöme egyéni-eredeti alkotás, amelyek szerzői jogi védelem alá esnek. A fellebbezési eljárás során meghallgatott dr. B. í. tanszékvezető főiskolai tanár, kijelölt szakértő véleménye szerint az „eredetiség" és „szerzőség" fogalma a népköltészetben más megítélés alá esik, mint a műköltészetben. A népköltészeti alkotások ugyanis tipikusan szóbeli elmondás formájában élnek tovább. Fenntartói és továbbhagyományozói között szokásos ugyan az alkotó és a hagyományozó jellegű típus megkülönböztetése, de bármiféle típushoz tartozzék is a mesemondó, az általa elmondott meséhez való viszonya teljesen azonos. Ennek pedig az a lényege, hogy a népmesét előadó mesemondó nem hoz létre irodalmi művet, még ha egyébként az alkotó jellegű mesemondók közé tartozik is. Abban az esetben ugyanis, ha a szerzői beavatkozás a létrehozott alkotásban olyan fokú, hogy a mű már nem helyezhető el a népköltészet kritériumai által meghatározott területen, akkor nem lehet népművészeti alkotásokról beszélni. Dr. B. I. szakértő szakvéleményével lényegüket tekintve összhangban vannak azok az írásbeli nyilatkozatok, amelyeket az alperes az eljárás során becsatolt, és amelyekben a magyar néprajztudomány kiemelkedő szakemberei fejtették ki álláspontjukat. 35