Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

ségeinek megfizetésére kötelezte. Az alperest megillető perköltség összegét a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 75. §-ának (4) bekezdése szerinti csökkentett összegben állapította meg. (Legf. Bír. Pf. III. 21 117/1978. sz., BH 1979/9. sz. 285.) 14. í. A népmesék tekintetében az eredetiséget és a szerzőséget is a népköltészet sajátos törvényszerűségeinek figyelembe vételével kell megítélni. E vonatkozásban elsősorban a népmese változékonyságának van jelentősége: a népmesék ugyanis szájhagyományként terjednek és maradnak fenn, amiből következően állandó változásnak vannak kitéve. Nem illeti meg szerzői jogi védelem a mesemondót, ha a mesék átalakításában játszott szerepe nem lépett túl azon a határon, amelyet a mesemondás hagyományos keretei szabnak meg (1969. évi III. tv. 1. és 4. §). II. A szerzőnek a mű felhasználásáért járó díjszabásról való lemondását a törvény nem köti írásbeli alakhoz [1969. évi III. tv. 13. § (3) bek., Ptk. 216. §(1) bek.]. I. A Legfelsőbb Bíróság ítélkezésének alapjául az első fokú bíróság által megállapított tényállást az alábbi kiegészítéssel, illetőleg módosítással fogadta el. Dr. B. S. egyetemi tanár 1960 óta állt kapcsolatban a Zs. községben élő, kivételes mesélő tehetségű T. J.-val. Röviddel megismerkedésük után megkezdte a T. J. által előadott mesék magnetofonszalagra vételét. Ez a munka mintegy 12 éven keresztül folyt. Eközben T. J. személye szélesebb körökben is ismertté vált; előadásokon szerepelt, sajtóközlemények népszerűsítették, a televízió és a rádió — utóbbi többször is — riportot készített róla. De B. S. kezdeményezésére és dr. O. Gy. akadémikus javaslatára T. J. 1964ben megkapta a „Népművészet mestere" kitüntető címet is. A gyűjtési munka előrehaladtával felvetődött a mesék kötetben való kiadásának gondolata. A tervet T. J. örömmel fogadta, számos esetben tett látogatói (T. B. könyvtárigazgató, dr. P. L. tudományos főmunkatárs, dr. J. A. muzeológus, H. D. újságíró) előtt olyan kijelentéseket, amelyekből az általa előadott mesék közzétételéhez való hozzájárulása egyértelműen megállapítható. 1974. május 18-án dr. B. S. a kötet kiadására az alperessel szerződést kötött. Az alperes arra vállalt kötelezettséget, hogy a dr. B. S. által összegyűjtött meséket kb. 40 szerzői ív terjedelemben kiadja, a gyűjtött anyag után szerzői ívenként 600 Ft, a jegyzetek után pedig ugyancsak szerzői ívenként 1300 Ft szerzői díjat megfizet. A könyv megjelenésével kapcsolatban T. J. anyagi igényeket nem támasztott. Dr. B. S. felajánlotta T. J.-nak, hogy a könyv után járó honorárium felét átengedi neki. T. J. ezt a kilátásba helyezett „osztozkodást" határozottan elutasította, s azt tervezte, hogy a könyv megjelenését birkavágással ünneplik majd meg. A mesegyűjtemény „T. J. meséi" címmel, a dr. O. Gy. által szerkesztett „Üj Magyar Népköltési Gyűjtemény" XVII. köteteként 1975. év elején jelent meg. A mesék nem fonetikus, mégis „hűséges lejegyzésben" kerültek az olvasó elé, a stilizálásról a kötet összeállításában részt vett szakemberek már eleve lemondtak. A mű tehát szóról szóra tartalmazza T. J. magnetofonszalagra mondott meséit. A könyv forgalomba kerülését T. J. már nem érte meg: 1974. december 22. napján hirtelen meghalt. A kiadói szerződés szerinti honoráriumot az 32