Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

alperes dr. B. S.-nek kifizette, nem fizetett azonban szerzői díjat sem T. J.nek, sem pedig örököseinek. Ez a tényállás az első fokú bíróság által alapul vett tényállástól abban tér el, hogy a Legfelsőbb Bíróság megállapította: T. J. határozottan visszautasította azt az elgondolást, amely szerint a szerzői díj felét dr. B. S. át fogja engedni neki. Erre a visszautasításra közvetlen bizonyíték dr. B. S.nek egyedülálló, de minden aggályt kizáró, feltétlenül hitelt érdemlő nyilatkozata. Közvetve azonban ezt támasztják alá T. B., dr. P. L., dr. J. A. és H. D. tanúk vallomásai is, akik figyelemmel kísérték T. J. mesemondói tevékenységét, kapcsolatban voltak vele, de akik előtt T. J. soha nem tett olyan kijelentést, hogy a könyv megjelenésétől bármiféle anyagi előnyt vár. II. A felperes keresetében azt állította, hogy T. J. a megjelent meséket részben ismert mesemotívumok, illetve ismert vagy ismeretlen szerzők műveinek felhasználásával, de mindig azok alkotó jellegű továbbfejlesztésével alkotta meg. Meseszövése, mondatfűzései egyéni, eredeti jellegűek. Ezért álláspontja szerint a meséket az 1969. évi III. tv. (Szjt.) 4. §-a értelmében szerzői jogi védelem illeti meg, felhasználásuk tehát csak a szerző (jogutóda) hozzájárulásával és megfelelő díjfizetés ellenében történhetett volna meg. Minthogy pedig a szerzői jogdíjról a jogosult kifejezett nyilatkozattal nem mondott le [Szjt. 13. §-ának (3) bekezdése], a felperes a 106/1952. (XII. 31.) MT számú rendelet 10. §-ának (1) bekezdésében biztosított jogánál fogva 15 000 Ft szerzői díj és jár. iránt indított keresetet az alperes ellen. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Tagadta, hogy a mesék szerzői jogi védelem alá esnének. Álláspontja szerint olyan mesékről van szó, amelyek a nép ajkán keletkeztek és maradtak fenn, a paraszti közösség emlékezetét őrzik, igen sok esetben már könyvben is megjelentek. A meséknek tehát T. J. nem alkotója, szerzője vagy átdolgozója, hanem csak tolmácsolója volt. Előadásában mesemondói előadói, hagyományőrző, fenntartó és alakító tehetsége jutott kifejezésre, de szerzői jogi védelem nem illeti meg. Az alperes hivatkozott arra is, hogy T. J. az esetleg kiadásra kerülő mű meséi után anyagi követelést nem támasztott, arról kifejezetten lemondott. Az első fokú bíróság a Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményének beszerzése után ítéletével az alperest kötelezte: fizessen meg a felperes számlájára 15 nap alatt 15 000 Ft-ot és annak a keresetindítástól számított évi 5%-os kamatát, viselje a le nem rótt kereseti illetéket és az állam által előlegezett szakértői költségeket. A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményén alapuló ítélet szerint az alperes kiadásában közzétett mesék eredeti, sajátos és szerzői jogi oltalomra alkalmas, alkotó szintű mesék. T. J. ugyanis részben ismert, részben pedig eredeti témáknak sajátos, egyéni feldolgozásával, illetve az ismert témák átdolgozásával, részben összeállításával új eredeti művet hozott létre. Az első fokú ítélet szerint a népmesék tartalma részben T. J. saját eredeti ötleteiből származott. A formát illetően pedig a szerző elbeszélő stílusa, kompozíciós készsége a közölt meséknek olyan kialakítását igazolja, amely megfelel azoknak az ismérveknek, amelyeket a bírói gyakorlat sajátos, eredeti, egyéni megoldás fogalmi körével jelöl. Így e művek az Szjt. 1. §-a szerinti védelem alá esnek, és a felhasználásáért a szerzőt (jogutódját) az Szjt. 12. §-ának (3) bekezdése alapján díjazás illeti meg. A díjazásról a szerző az első fokú bíróság álláspontja sze33