Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

egyetemi docenssel együtt — egyben opponense volt a felperes doktori értekezésének. A szerződéses munkáról időközi témajelentés is készült, majd a zárójelentést dr. K. G. tanszékvezető egyetemi docens az 1975 év folyamán küldte meg a felperes vezetése alatt álló F.-i Nádgazdasági Vállalatnak. 1977-ben a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium által lefolytatott vizsgálat azt állapította meg, hogy a felperes doktori értekezése nem önálló munka, hanem részben a szerződéses munkáról adott időközi témajelentés, részben pedig a zárójelentés adatainak adaptációja. Ezenkívül adatok merültek fel arra, hogy a felperes a doktori értekezés elkészítésénél más műveket is felhasznált, s mindezeknél fogva a felperes értekezése a doktori cím elnyeréséhez szükséges feltételeknek nem felel meg. Ezért az alperes egyetemi tanácsa határozatával a felperes doktori címét visszavonta. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a doktori értekezés az ő önálló munkája, módosított keresete a jogsértés megtörténtének megállapítására és a jogsértést megelőző állapot helyreállítására irányult. Ez utóbbi kérelem tartalma — mint az a felperesnek az első fokú ítélet ellen benyújtott csatlakozó fellebbezéséből egyértelműen megállapítható — lényegileg az volt, hogy a bíróság kötelezze az alperest a törvényes alap nélkül elvont doktori címe visszaadására, illetve a doktori címét elvonó határozat hatályon kívül helyezésére. Kereseti kérelme tehát voltaképpen az egyetemi tanács határozatát támadta. A doktori cím kiadásával, illetve visszavonásával kapcsolatos eljárás lefolytatása azonban az egyetemi tanács jogkörébe' tartozik. Abban a kérdésben tehát, hogy a doktori értekezés megfelel-e a követelményeknek, az egyetemi tanács bírósági út kizárásával dönt. Az e körben hozott határozat bíróság előtt nem támadható meg, még olyan közvetett módon sem, hogy a doktori cím ismertetett körülmények között történt megvonását a felperes szerzői joga megsértéseként teszi keresete tárgyává. A felperes a cím visszavonásával kapcsolatos sérelmét tehát nem bírói úton, hanem kizárólag magánál az alperesnél, illetőleg felügyeleti szervei útján orvosolhatja. A felperes keresetlevelét ezért már az első fokú bíróságnak — idézés kibocsátása nélkül — el kellett volna utasítania, illetőleg a pert meg kellett volna szüntetnie. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte [Pp. 251. §-ának (1) bekezdése] és a pert a Pp. 157. §-ának a) pontjára figyelemmel a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján megszüntette. Eltekintve a fentebb kifejtettektől: a felperes által az alpereshez benyújtott doktori értekezés az 1969. évi III. törvény 1. §-ának (3) bekezdése alapján a felek egymás közötti viszonyában nem tartozik a szerzői jogi törvény védelme alá. A doktori értekezés adott esetben az Szjt. 1. §-ának (1) bekezdése szerinti tudományos alkotásnak minősül ugyan, a doktori cím kiadása (visszavonása) iránti eljárás során azonban nem egyéb, mint a doktori cím kiadása (visszavonása) tárgyában keletkezett ügyirat egy része. Az ügyiratokat pedig az Szjt. 1. §-ának (3) bekezdése kiveszi a szerzői jogi védelem alól. Ez természetesen nem zárja ki a doktori értekezéshez fűződő szerzői jogok harmadik személyek részéről történő megsértése esetén a megfelelő jogkövetkezmények alkalmazását. Minthogy pedig a fentiek szerint a felperes keresete nem vezetett eredményre, a bíróság őt a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján az alperes költ31