Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

sel bocsátotta az alperes ezt a minősítést a felperes új munkáltatójának a rendelkezésére. 2. A támadott minősítés tartalmilag is sérti a jogszabály előírásait. A kormányhatározat előírásai szerint a személyzeti munkában meg kell őrizni a bizalom, a nyíltság, az őszinteség légkörét. A személyzeti munkát a szocialista humanizmusnak kell jellemeznie. Nem szabad megtűrni a rágalmazást, az intrikát [Korm. hat. l/e pont]. Ezért a személyzeti munkában nem érvényesülhetnek szubjektív szempontok. Nem lehet eltűrni, hogy a minősítés a. személyes ellentétekből fakadó ellenszenv megnyilvánulásának az eszközévé váljék, nem lehet a minősítést megtorló eszközként alkalmazni. Az adott esetben, a per adatai szerint, a támadott minősítés elkészítése, illetve elkészítésének az elhatározása azt követően történt, hogy a felperes kifogásokat támasztott az alperes igazgatójának az eljárásával szemben. Kifogásolta, hogy a vezetők részére megállapított prémiumból kizárólag az igazgatót részesítették, kifogásolta, hogy — előadása szerint — az igazgató szabálytalanul kapott ingyenes lakásépítési hozzájárulást. Ezek a bejelentések — függetlenül attól, hogy alaposak voltak-e — nem szolgálhattak okul arra, hogy a felperesről új, a korábbi minősítéstől lényegesen eltérő és a felperes számára súlyosan sérelmes minősítést készítsenek. 3. Megalapozatlanul állapította meg a perben eljáró első és másodfokú bíróság azt is, hogy a minősítés tartalma megfelel a tényeknek. Tévesen alapította döntését az első fokú bíróság arra, hogy a bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem tudta megállapítani, hogy a támadott minősítés tartalma nem fedi a valóságot. A Pp. 164. §-ának az (1) bekezdése szerint a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valóságnak fogadja el. Ezt a jogszabályt nem lehet akként értelmezni, hogy a személyiségvédelmi perben a felperes nemleges körülményeket köteles bizonyítani. A személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani [Ptk. 75. § (1) bek.]. Ez vonatkozik a jó hírnév védelmére is [Ptk. 78. § (1) bek.]. Ezért, akinek a magatartása más jó hírnevének a sérelmét eredményezi, köteles bizonyítani, hogy jogszerűen járt el, a személyhez fűződő jogok tiszteletben tartására vonatkozó szabályt megtartotta. A bizonyítás tehát azt terheli, aki más jóhírnevének a sértésére alkalmas tényállást közöl, véleményt ad, minősítést készít. Ettől eltérő jogszabály-értelmezés esetén a személyiségvédelmi célkitűzések nem érvényesülhetnének, a jogait érvényesítő félnek nemleges körülményt kellene bizonyítani, ami fogalmilag kizárt. Egyébként a személyzeti munkáról szóló kormányhatározat külön előírja, hogy a minősítésben csak kellően megalapozott tényállás és értékítélet szerepelhet [Korm. hat. 6/d pont]. Az alperest terheli annak a bizonyítása, hogy a minősítés készítésekor ezt az előírást megtartották. Ez felel meg a Pp. 164. §-a (1) bekezdése helyes értelmének. 4. A perben nem nyert igazolást, hogy a minősítés tényállításai megfelelnek a valóságnak, illetve hogy a minősítésben foglalt értékítélet megalapozott. A minősítés egyes megállapításainak az alaptalansága nyilvánvaló (a felperes működése folytán az alperesi vállalkozás a csőd szélére jutott, és a felperes leváltása után a vállalkozás rövid idő múlva gazdaságilag megerő24