Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

Az alpereseknek az ingatlant még az 1958. évben adásvétel útján szerezték., Az ingatlan a telekkönyvben (ingatlannyilvántartásban) csak 1973 évben került a nevükre. A felperesek valamennyien a községben ugyancsak a Petőfi utcában laknak. Az alperesek házasingatlanának udvarán az úttest közelében egy kút van. A felperesek ezt a kutat vízmerítés céljára hosszú évek óta használták, 1977ben azonban az alperesek bekerítették ingatlanukat és ezzel lehetetlenné tették a felperesek részére a vízmerítést. A felperesek ezt birtokháborításként sérelmezték a helybeli államigazgatási hatóságnál. Az államigazgatási hatóság érdemi döntés nélkül áttette az ügyet a járásbírósághoz. A járásbíróság ítéletével megállapította, hogy az alperesek tulajdonában álló területen fekvő kútra a felperesek telki szolgalmat szereztek „vízellátásra elbirtoklással". Kötelezte a bíróság az alpereseket, hogy a kutat elzáró kerítést bontsák le akként, hogy a felperesek részére a vízmerítés biztosítva legyen. A megyei bíróság akként változtatta meg az első fokú ítéletet, hogy az alpereseket kötelezte: az utcai kerítésnek a kúttal szembeni részét bontsák le és azután a megbontott utcai kerítés sarka és a kút között mindkét oldalon létesítsenek kerítést 15 nap alatt. Egyebekben helyben hagyta az első fokú ítéletet. A bíróság tényként állapította meg, hogy az alperesek ingatlanán 1 m2 nagyságban fekvő kutat annak idején a környék lakói még az 1940. évet megelőző időben közösen létesítették, és azt az utca lakói használták. Az alperesek is csak az 1977. évtől kezdődően akadályozták a kút használatát. A bíróság ítéletének indokolása szerint a felperesek elbirtoklással telki szolgalmat szereztek a vízmerítésre, e joguk gyakorlását az alperesek nem jogosultak akadályozni. Utalt a bíróság a Ptk. 164. §-ának (1) bekezdésére és 165. §-ának (2) bekezdésére. A mindkét fokú bíróság ítélete ellen megalapozatlanság és törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos. A Ptk. 166. §-ának (1) bekezdése szerint telki szolgalom alapján valamely ingatlan mindenkori birtokosa más ingatlanát meghatározott terjedelemben használhatja, vagy követelheti, hogy a szolgalommal terhelt ingatlan birtokosa a jogosultságából egyébként folyó valamely magatartástól tartózkodjék. A (2) bekezdés szerint telki szolgalmat átjárás, vízellátás és vízelvezetés, pince létesítése, vezetékoszlopok elhelyezése, épület megtámasztása céljára vagy a jogosult számára előnyös más hasonló célra lehet alapítani. Az említett törvényi rendelkezésekből következik, hogy a telki szolgalom jogosultja egy telek mindenkori birtokosa. Ez lehet tulajdonos, haszonélvező, bérlő, haszonbérlő stb. Hasonlóképpen nem eleve megnevezett személy a kötelezett sem, hanem ugyancsak egy másik telek mindenkori birtokosa. Ebből nyilvánvaló, hogy telki szolgalmat névleg meghatározott személy javára nem lehet létesíteni, ez esetben ugyanis nem telki szolgalomról, hanem személyes szolgalomról van szó. Törvényt sértett tehát az első fokú bíróság, amikor telki szolgalmat név szerint megnevezett személyek javára létesített, és ugyancsak törvényt sér168