Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)
hogy ez utóbbit a bíróság megfelelő ellenérték fejében a haszonélvező tulajdonába adja [Ptk. 147. §, 148. § (2) bek., PK 10. sz.].li A feleknek 1/2—1/2 arányban közös tulajdona a perbeli egyszobás, étkezőfülkés összkomfortos szövetkezeti lakás. A felperes illetőségét az alperes özvegyi haszonélvezeti joga, míg az egész ingatlant az OTP fiókja javára 121 800 Ft jelzálogjog terheli, amelynek biztosítására az elidegenítési és terhelési tilalmat is bejegyezték. A havi törlesztő részlet 390 Ft. A felperes a közös tulajdon oly módon való megszüntetését kérte, hogy az ő tulajdoni illetőségét a bíróság 8000 Ft megváltási ár ellenében adja az alperes tulajdonába. Ezt az összeget a bíróság által adott tájékoztatás ellenére sem emelte fel. Az alperes nehéz anyagi helyzetére hivatkozással a kereset elutasítását kérte. A járásbíróság a felperes tulajdoni illetőségét az alperes tulajdonába adta és kötelezte az alperest, hogy havi 300 Ft-os részletekben fizessen meg a felperesnek 8000 Ft-ot és 1000 Ft perköltséget. A bíróság a megváltási ár kifizetésének esetére rendelkezett az alperes tulajdonjogának a felperes illetőségére történő bejegyzéséről. Az ítélet indokolása szerint a felperest az alperes haszonélvezeti jogát is figyelembe véve 8000 Ft-nál lényegesen több megváltási ár illetné meg, mivel azonban a felperes ragaszkodott ehhez az összeghez, a bíróság a megváltási árat 8000 Ft-ban állapította meg. Tekintettel arra, hogy az alperesnek havi 1715 Ft nyugdíja van, a bíróság a megváltási ár megfizetésére havi 300 Ft részletfizetést engedélyezett. Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezett az ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása végett. Sérelmezte a perköltséggel kapcsolatos rendelkezést is. Arra hivatkozott, hogy a lakás fenntartási költsége (nyilvánvalóan az OTP részlettel együtt) havi 900 Ft, és ha a felperes részére havi 300 Ft-ot kellene fizetnie, csak 500 Ft-ja maradna a megélhetésére. A megyei bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság az ítélete indokolásában hivatkozott a Ptk. 155. §-ának (3) bekezdésére12 és a Bírósági Határozatok 1977. évi 4. számában 143. szám alatt közzétett jogesetre is. Ezekből azt a következtetést vonta le, hogy a haszonélvezeti jog önálló dologi hatálya kizárja azt, hogy az ezzel a joggal terhelt dolog tulajdonosai a közös tulajdon megszüntetésével összefüggésben a haszonélvezőt — akarata ellenére — a haszonélvezet megszüntetésére kényszeríthessék. Tévedett tehát a járásbíróság, amikor a közös tulajdont, egyszersmind az alperes haszonélvezetét megszüntette. A mindkétfokú ítélet ellen megalapozatlanság, illetőleg törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos. Az alperes a felperes tulajdoni részén fennálló haszonélvezeti joga mellett tulajdonosa is az ingatlan eszmei fele részének, tehát az alperes egyben társtulajdonosa is az ingatlannak (ellentétben a másodfokú bíróság által említett jogesetben szereplő haszonélvezővel). A Ptk. 147. §-a szerint a közös tulajdon megszüntetését bármelyik tulajdonostárs követelheti; az e jogról való lemondás semmis. A bíróságnak tehát a közös tulajdont a Ptk. 148. 11 Módosította a PK 412. sz. állásfoglalás. Az iránymutatás a módosított állásfoglalásnak is megfelel. 12 Ezt a rendelkezést a Ptk. módosított szövege 157. §-ának (3) bekezdése tartalmazza. 143