Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

§-ában megállapított mód szerint meg kell szüntetnie, kivéve ha a joggal való visszaélés, a jognak a többi tulajdonostárs méltányos érdekeit súlyosan sértő gyakorlása állapítható meg (Ptk. 5. § és PK 10. számú állásfoglalás VI. pontja). Ez utóbbi eset azonban nem áll fenn. Egymagában tehát az a körülmény, hogy az alperesnek haszonélvezeti joga van a megváltandó ingatlanilletőségen, nem akadálya a megváltásra való kötelezésének. A tulajdonosváltozásnak azonban akadálya lehet az OTP javára bejegyzett elidegenítési tilalom. Az OTP fiókja csak „elvi hozzájárulását" adta ahhoz, hogy — megfelelő fedezet mellett — az alperes magához váltsa a felperes tulajdoni illetőségét. Ezt a kérdést az ügyben eljárt egyik bíróság sem vizsgálta (a másodfokú bíróság nyilván eltérő jogi álláspontja folytán). Az OTP kifejezett hozzájáruló nyilatkozata, annak hiányában pedig az OTP perbenállása nélkül az első fokú bíróság nem hozhatott volna tulajdonosváltozást tartalmazó döntést. A PK 10. sz. állásfoglalás III. pontjában foglaltak szerint a bíróság — indokolt esetben — kötelezheti a bentlakót tulajdonostársa hányadának a megváltására. Az indokoltság azonban a lehetőséget is feltételezi. Vizsgálni kell tehát, hogy a bennlakó a megfelelő ellenértéket — akár végrehajtási kényszer hatása alatt is — méltányos érdekeinek sérelme nélkül meg tudja-e fizetni. Ha nem teljesítőképes, akkor a megoldásnak ez a módja nem jöhet szóba. Ebben az esetben a közös tulajdon megszüntetésének egyéb — pl. értékesítés útján történő — módja kerül előtérbe. (P. törv. I. 20 005/1978. sz., BH 1978/11. sz. 472.) 63. Ha valamely ingatlanon fennálló közös tulajdont a bíróság úgy szünteti meg, hogy az egyik tulajdonostárs ingatlanhányadát a másik tulajdonostárs tulajdonába adja [Ptk. 148. § (2) bek.] és egyidejű teljesítést rendel el, de az ellenérték későbbi megfizetésére határidőt engedélyez, a bíróság a jogerős határozat egyidejű megküldésével köteles megkeresni az illetékes földhivatalt a tulajdonjognak az ingatlannyilvántartásba való bejegyzése végett, azzal azonban, hogy a bejegyzés csak akkor rendelhető el, ha a jogszerző a magához váltás teljes összegének a kifizetését a földhivatalnál igazolja. Valamely ingatlanon fennálló közös tulajdont a bíróságok sok esetben úgy szüntetnek meg, hogy az egyik tulajdonostárs ingatlanhányadát megfelelő ellenérték ellenében a másik tulajdonostárs, illetőleg több tulajdonostárs tulajdonába adják [Ptk. 148. § (2) bek.] és egyidejű teljesítést rendelnek el, a teljesítésre azonban határidőt (részletfizetés) engedélyeznek. Az ingatlannyilvántartásról szóló — az 1976. évi 35. számú törvényerejű rendelettel módosított — 1972. évi 31. számú törvényerejű rendelet 14. §-ának (4) bekezdése értelmében bejegyzés tárgyát alkotó jogra vonatkozó határozat alapján az eljáró hatóság (bíróság stb.) bejegyzés céljából megkeresi az ingatlan fekvése szerinti járási földhivatalt. Ez a rendelkezés — amelynek célja az, hogy az ingatlannyilvántartás mindenkor a valóságos jogi állapotot tüntesse fel — nem különböztet aszerint, hogy a jogszerző maradéktalanul teljesített-e vagy nem. Ebből folyik, hogy a bíróságnak a teljesítésre tekintet nélkül meg kell keresnie a földhivatalt a tulajdonjog bejegyzése iránt. Az egyidejű teljesítés elvéből következik azonban, hogy a jogszerző a tulajdonjogának bejegyzésére csak akkor tarthat igényt, ha maradéktala144