Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

donostársak 1977. augusztus 1. napjától tulajdoni részarányuk alapján osztják fel." Az I. r. alperes ezt a „határozatát" megküldötte a társtulajdonosoknak. A felperesek keresetlevelükben támadták a határozatot és kérték annak megállapítását, hogy az általuk bérbeadott műhelyhelyiség bére kizárólag őket illeti. Elődták: a tulajdonostársak az ingatlanilletőségeket azzal a kikötéssel szerezték meg, hogy valamennyi társtulajdonos tulajdoni hányada fejében egy-egy lakással vagy műhellyel kizárólagosan rendelkezik, az ingatlan használatát tehát, egymás között természetben megosztották. Ennek megfelelően történt évtizedeken keresztül a hasznosítás is. Ily módon a felperesek egy műhelyhelyiséget hsználtak, majd amikor az I. r. felperes iparengedélye megszűnt, ezt a műhelyhelyiséget bérbeadták és szedték annak bérét. Nem vettek részt ezzel szemben az ingatlanban levő egyéb bérlemények hasznosításában s azzal kapcsolatban igényt sem érvényesítettek. Sérti tehát az eddigi megállapodást és a jogos érdekeiket az I. r. alperes új, az eddigi megállapodástól egyoldalún eltérő „határozata", amely egyébként a tulajdonostársak meghallgatása nélkül született arra figyelemmel, hogy az I. r. alperes többségi tulajdonnal rendelkezik. Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal érvelt, hogy a feleknek eszmei tulajdoni illetősége van, az ingatlan társasházzá alakítása nem történt meg, így a Ptk-nak a közös tulajdonra vonatkozó szabályai az irányadók, s a megtámadott határozat csupán ezt mondja ki. A járásbíróság ítéletével a felperesek keresetének helyt adott és megállapította, hogy a kereskedelmi vállalat által fizetett 752 forint bérleti díjnak a jövedelemadóval csökkentett összege az I. r. felperest illeti. Kötelezte az I. r. alperest 402 forint illeték, valamint 5.00 forint perköltség megfizetésére. Az első fokú bíróság azt állapította meg, hogy a peres felek a házasingatlan használatát és birtoklását egymás között természetben megosztották, sőt ezt már jogelődjeik megtették. A birtoklásnak és a használatnak ez a módja önkényesen, egyoldalúan nem változtatható meg. Az I. r. alperes fellebbezése folytán a megyei bíróság az első fokú bíróság ítéletét azzal hagyta helyben, hogy egyidejűleg a szótöbbséges határozatot hatályon kívül helyezte. Az első fokú bírósággal egyezően megállapította, hogy az ingatlan használatát a tulajdonostársak egymás között megosztották. A feleknek erre a megállapodására tekintettel a hasznosítás kérdésében nem lehetett volna szótöbbséges határozatot hozni. Annak nincs akadálya, hogy az ingatlan fenntartásával kapcsolatos kiadások viselése kérdésében — amennyiben ez szabályozva nincs — szótöbbséges határozat jöjjön létre. A mindkét fokú bíróság ítélete ellen megalapozatlanság miatt emelt törvényességi óvás alapos. A szóban levő házasingatlan a felek közös tulajdona. A köztük levő jogviszonyra tehát a Ptk. 140—146. §-ai az irányadók. A tulajdonostársak a dolog birtoklását és használatát egymás között megállapodással rendezhetik. Megállapodhatnak abban is, hogy tulajdoni hányada fejében mindegyik tulajdonostárs meghatározott ingatlanrészt birtokol. Különösen indokolt lehet ez akkor, ha a közös tulajdonban önállóan elkülöníthető részek (lakások, műhely stb.) vannak, amelyeknek elkülönített használata megfelel a tulajdonostársak tulajdoni hányadának. Ha a tulajdonostársak a közös tulajdonban álló dolog használata és bir237