Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

állapított feltételek fennállása és a megállapodás írásba foglalása esetén alkalmazható. E feltételek hiányában a ráépítés esetén érvényesíthető tulajdoni igényeket a Ptk. 137. §-a (2) bekezdésének megfelelő alkalmazásával kell rendezni. Eszerint a jóhiszemű ráépítő szerzi meg a föld megfelelő részének tulajdonjogát, ha a földtulajdonos a ráépítés ellen — olyan időben, amikor az eredeti állapot helyreállítása a ráépítőnek még nem okozott volna aránytalan károsodást — nem tiltakozott, és az épület értéke a föld megfelelő részének értékét lényegesen meghaladja. A peradatokból megállapíthatóan az épületet a felperes emelte a telken, jóhiszemű ráépítő volt. A bíróságok azonban ellentétes jogi álláspontjuk folytán nem vizsgálták azt, hogy milyen értéket képviselt a ráépítés idején az épület és a föld „megfelelő" része, és ehhez képest a felperes tulajdoni, valamint erre alapított megtérítési igénye a fenti jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel mennyiben megalapozott. A fenti körülmények tisztázása azért is elengedhetetlen, mert a felperes — a jogi és ténybeli feltételek fennállása esetén — a ráépítés tényével tulajdonjogot szerezhetett, ez az igénye pedig a Ptk. 115. §-a (2) bekezdésének utolsó mondatában foglalt rendelkezések szerint nem évült el. Más kérdés az, hogy a felperes ma már — az ingatlan időközi értékesítése és harmadik jóhiszemű szerző tulajdonszerzésére figyelemmel — pénzbeli követeléssel lép fel az alperesekkel szemben. A felperest amennyiben a ráépítéssel valóban tulajdont szerzett, megilleti az ingatlan időközi elidegenítése folytán a helyébe lépett vételár — köteles azonban a föld megfelelő részének forgalmi értékét a földtulajdonos részére megtéríteni [Ptk. 138. § (1) bek.]. Az előadottakra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mindkét fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, egyben az első fokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 274. § (3) bek.]. (P. törv. V. 20 958/ 1977. sz., BH 1978/9. sz. 378.) c) A közös tulajdon 58. Ha a tulajdonostársak a közös tulajdonban álló dolog használata és birtoklása kérdésében megállapodtak, ez a megállapodás egyoldalúan, Önkényesen nem változtatható meg. Ha azonban a szabályozásnál figyelembe vett körülmények utóbb olyan lényegesen megváltoztak, hogy az eredetileg helyesnek mutatkozó elrendezés az okszerű gazdálkodás követelményeit vagy valamelyik tulajdonostárs jogos érdekét sérti, a korábbi megállapodás megváltoztatását bármelyik tulajdonostárs kérheti (Ptk. 140. §, 241. §). A perbeli házingatlan 46/1655 részben a II. r. felperes, további 420/1655 részben a II—VIII. r. alperesek, 1190/1655 részben pedig a Magyar Állam tulajdona. A II. r. felperes tulajdoni részén az I. r. felperest haszonélvezeti jog illeti. A Magyar Állam illetőségének kezelője az I. r. alperes. Az I. r. alperes 1977. július 7-én „szótöbbséges határozatnak" nevezett leiratában közölte, hogy „a hasznosítás és használat jelenlegi módjára vonatkozóan megállapodás nincs a tulajdonostársak között, a továbbiakban a házasingatlant a tulajdonostársak bérbeadás útján hasznosítják, kivéve a dr. R. J. által lakott lakást. A hasznosításból származó bevételeket a tulaj136