Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

hattá, szóban elhangzott esetleges ilyen tartalmú jognyilatkozata a jogosultak részére nem járhatott tulajdonkeletkeztető hatállyal. Ezért a felperes ajándékozáson alapuló tulajdonszerzése a törvény erejénél fogva kizárt, pertársai örökléssel történő ingatlanszerzésére pedig fogalmilag nem kerülhetett sor, mert szóbeli ajándékozás alapján az örökhagyó sem vált tulajdonosává az ingatlannak. Az alperes házingatlanát az Országos Takarékpénztár javára az ingatlannyilvántartásba bejegyzett jelzálogjog, továbbá elidegenítési és terhelési tilalom terheli. Az OTP hozzájáruló nyilatkozata nélkül az alperes az ingatlan sorsáról érvényesen nem rendelkezhet, tehát a bíróságnak gondoskodnia kellett volna arról, hogy a felperes pótolja keresete hiányát és mellékeljék az OTP jognyilatkozatát [Pp. 95. §-a (1) bek.], illetve alperesként vonja őt perbe. A bíróság jogerős ítélete törvénysértő amiatt is, mert az alpereseket anélkül jogosította fel tulajdonjoguk ingatlannyilvántartási bejegyzésére, hogy megkívánta volna tőlük ingatlanszerzési képességük igazolását, illetve azt vizsgálta volna [32/1971. (X. 5.) Korm. sz. r. 7. § (1) bek.]. A felperes egyébként tévesen jelölte meg pertársait alpereseknek. Az ingatlan egyedüli tulajdonosa az I. r. alperes, tehát nem lehetnek alperesi pertársak azok a személyek, akik az ingatlanra nézve semmmilyen joggal nem rendelkeznek, ellenkezőleg, ők maguk is annak megállapítása iránt indíthatnának pert, hogy az ingatlannyilvántartáson kívül szerzett jogcímen résztulajdonosokká váltak. A kereseti kérelem — többek közt — arra utalt, hogy az L r. alperes tulajdonában álló ingatlanra a felperes és a II—III—IV. r. alperesek engedély alapján lakóházat építettek. A járásbíróság nem derítette fel a tényállást arra nézve, hogy a felperes és építő társai jóhiszemű ráépítőnek minősülnek-e, illetőleg az épület értéke milyen arányban áll a föld megfelelő részének értékével [Ptk. 137. § (2) bek.]. A tényállás ilyen irányú tisztázása esetleg megalapozhatja a felperes, valamint a II—III—IV. r. alperesek dologi jogcímű tulajdonszerzési igényét. Minthogy a járásbíróság olyan tartalmú egyezséget hagyott jóvá, amely nem felel meg a jogszabályoknak, a jogerős végzés a Pp. 148. §-a (2) bekezdésének előírását is sérti, ezért a Legfelsőbb Bíróság az egyezséget jóváhagyó végzést hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv, I. 20 128/1978. sz., BH 1979/3. sz. 110.) 51. Ha az elbirtoklás alapján a tulajdonszerzés a házastársak együttélése alatt már bekövetkezett, a túlélő házastárs tulajdoni igényét csak a saját fele részére, míg az ezt meghaladó igényt az elhalt házastárs örököse érvényesítheti (Ptk. 121. §). Az 1119 m2 házasingatlan 7/8 részben K. E., további 1/8 részben pedig az ismeretlen helyen tartózkodó alperes tulajdona. A K. E. tulajdoni illetőségének egy részére haszonélvezeti joga van anyjának, a felperesnek. A felperes keresetleveleben előadta, hogy az 1934. év óta ismeretlen helyen tartózkodó alperes tulajdoni illetőségét ő és az 1972. évben meghalt férje évtizedeken át sajátjukként szakadatlanul birtokolták, kérte ezért annak megállapítását, hogy az alperes tulajdonában álló 1/8 részilletőség tulajdonjogát elbirtoklás útján megszerezte. Az első fokú bíróság a fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett ítéle124