Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

113 ma terület. Az eljárási illetékben és a perköltségekben a bíróság a fel­perest marasztalta. A jogerős ítélet indokolása rámutat, hogy „... az öt különböző helyrajzi számú ingatlant érintő elvi engedély magában foglalja a 825. és 826. hely­rajzi számú ingatlanok közti határ módosításának engedélyezését függet­lenül attól, hogy a telekalakítási eljárás milyen eredménnyel jár". Ezért az elbirtoklás megállapításához szükséges államigazgatási feltétel megvalósult, s e dologi hatályú tulajdonszerzés egyéb anyagi feltételeinek fennállását az alperesek meggyőzően bizonyították. A jogerős ítélet ellen törvénysértés és megalapozatlanság miatt emelt törvényességi óvás alapos. 2. Az ingatlan tulajdonjogát elbirtoklás útján akkor sem lehet megsze­rezni, ha az elbirtoklás feltételei csak a föld egy részére vonatkozólag áll­nak fenn, és a föld nem osztható meg [Ptk. 121. §-a (4) bek.]. A másodfokú bíróság az elbirtoklás bekövetkeztének fenti törvényes aka­dályát figyelmen kívül hagyta, amikor az alperesek által beszerzett elvi telekrendezési engedélyt akként értelmezte, hogy az lehetővé teszi az I. r. alperes által elbirtokolt felperesi földrészletnek telekhatár-rendezéssel az alperes ingatlanához való egyesítését. A telekrendezés különleges államigazgatási eljárás, amelyben — a hi­vatalból elrendelt telekrendezésből eredő kártalanítási vitákat kivéve — a bíróságnak nincs hatásköre érdemi döntésre [29/1971. (XII. 29.) ÉVM sz. r. (R.) 43. §, 31. § b) pont]. A másodfokú bíróság jogszabályt sértett azzal, hogy hatásköre hiányában telekrendezésről szóló döntést hozott oly mó­don, hogy az építésügyi hatóság elvi telekrendezési engedélyére hivatkozva a perbeli ingatlanok között új telekhatár-vonalat állapított meg. Az elvi te­lekrendezési engedély (R. 26.) ugyanis önmagában nem jelenti a telekren­dezés lefolytatását. A telekrendezési eljárást a jogszabály — kérelemre, il­letve hivatalból történt kezdeményezéstől függően — különböző feltételek­hez köti (R. 23. §, 25—29. §). Telekhatár-rendezést indokolhat pl. az egy­mással közvetlenül szomszédos földrészletek közös határvonalának a meg­változtatása abból a célból, hogy a földrészletek között kialakult szabályta­lan (pl. ferde, tört vonalú) határvonal szabályossá váljék [R. 21. § (2) bek. b) pont]. A perbeli esetben az építésügyi hatóságok telekrendezési eljárást sem kérelemre, sem hivatalból nem folytattak le. Ennek megfelelően semmilyen államigazgatási határozat nem jött létre arra nézve, hogy a felperes ingat­lanából 113 m2 nagyságú földrészlet az I. r. alperes tulajdonába kerüljön. A jogerős ítélet ilyen tartalmú érdemi döntése nemcsak az államigazgatási szervek hatáskörének az elvonását jelenti, hanem sérti a felperes tulajdo­nosi rendelkezési jogát is (Ptk. 112. §). Az ingatlantulajdonosnak a szerző­dési akaratát kifejező nyilatkozatát ugyanis a bíróság ítéletével nem pótol­hatja (BH 1978/7—280. sz.). A Ptk. 121. §-ának (4) bekezdésében foglaltak helyes értelmezése szerint az elbirtoklás ingatlannyilvántartási feltétele az elbirtokolt ingatlan meg­oszthatósága. Az elvi telekrendezési engedélyből viszont kétséget kizáróan kitűnik, hogy az I. r. alperes által elbirtokolt földrészletnek az elbirtokló ingatlanához csatolása tört vonalú telekhatár létrejöttéhez vezetne, amely­nek kialakításához az építésügyi hatóság nem adott engedélyt. Az első fo­121

Next

/
Oldalképek
Tartalom