Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

ként. Ez idő alatt a tulajdonostársai nem érvényesítettek tulajdoni igényt és az ingatlan karbantartásához, közterheinek viseléséhez sem járultak hozzá. A Legfelsőbb Bíróság PK 4. számú állásfoglalása szerint a tulajdonostárs is megszerezheti elbirtoklás útján a többi tulajdonostárs illetőségét, ilyenkor azonban az elbirtoklás törvényes kellékeinek fennállását fokozott szigorúsággal kell vizsgálni. Minthogy az elbirtoklás feltételei a jelen esetben fennállnak, a tulajdonostársak jogait és törvényes érdekeit pedig az elbirtoklás nem sérti — több mint 10 éven át nem tartottak az ingatlan tulajdonára igényt —, a felperes tulajdonszerzése bekövetkezett. Az ítélet fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett. — A jogerős ítélet ellen megalapozatlanság miatt emelt törvényességi óvás alapos. Egymagában abból a tényből, hogy a tulajdonos a jogaival nem él, még nem következik, hogy a birtokos sajátjaként birtokol. Ez csak akkor állapítható meg, ha abban a hiszemben birtokol, hogy a dolog a sajátja vagy tudja ugyan, hogy az másé, de véglegesnek tekinti a maga birtoklását. A felperes vonatkozásában az első eset nem áll fenn, mert tudta, hogy az I—VIII. r. alperesek, illetve jogelődjeik ingatlanrésze nem az övé. Az pedig, hogy véglegesnek tekintette a maga birtoklását, nem állapítható meg kétséget kizáró bizonyossággal, mert a perbeli előadása szerint 1976-ban azért kereste fel az I—VIII. r. alpereseket, hogy az ingatlan tulajdonának kérdését rendezze. Igaz ugyan, közelebbről nem jelölte meg, hogy milyen rendezésre gondolt, a IV. r. alperes azonban előadta: a felperes, illetve szülei első alkalommal az U. F. halálát követő években, másodszor pedig a per megindítása előtt kb. 2 évvel azért jelentkeztek náluk, mert az örökösök részét meg akarták venni. Ha ez az állítás a valóságnak megfelel, sem a felperes, sem a szülei elbirtoklásra vezető, tulajdonosként történt birtoklásáról nem lehet szó. Ezt a kérdést azonban a járásbíróság nem vizsgálta és az ezzel kapcsolatos tényállást nem derítette fel, holott a már fentebb említett PK 4. számú állásfoglalás értelmében tulajdonostársak esetében fokozott szigorúsággal kell vizsgálni az elbirtoklás törvényes feltételeinek fennállását. Nincs tisztázva az sem, hogy a felperes ténylegesen birtokolta-e az ingatlant és ha igen, milyen időn keresztül. Apjának, a XI. r. alperesnek előadása szerint ugyanis csupán be volt oda jelentve, de nem lakott ott, mert a ház használhatatlan volt. Ha a felperes nem birtokolt legalább 10 éven át, a tulajdonszerzéséről az egyéb feltételek fennállása esetén is csak akkor lehet szó, ha szülei birtoklásának egy része elbirtoklási időnek minősül, amelyet a Ptk. 122. §-a alapján a saját elbirtoklásának idejéhez hozzászámíthat. Ebben az esetben viszont azt is vizsgálni kellett volna, hogy nem szereztek-e már a szülők elbirtoklás útján tulajdonjogot, mert ez a Legfelsőbb Bíróság PK 6. számú állásfoglalása értelmében a Ptk. 122. §-ának alkalmazását kizárja. A Ptk, 123. §-a értelmében, ha a tulajdonos menthető okból nincs abban a helyzetben, hogy tulajdonosi jogait gyakorolhassa, az akadály megszűnésétől számított egy évig az elbirtoklás akkor sem következik be, ha egyébként az elbirtoklási idő már eltelt vagy abból egy évnél kevesebb van hátra. A járásbíróság nem vizsgálta azt sem, hogy az alperesek a tulajdonosi jogaik gyakorlását menthető okból mulasztották-e el, és így velük szemben áz elbirtoklás megállapításának még az egyéb feltételek fennállása esetén is helye van-e. 117