Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)
séges és hasznos költségnek kell tekinteni. Egyébként a felperes ennek az összegnek a megtérítését a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint akkor is jogosan követelhetné, ha a beavatkozás nem lett volna helyénvaló [Ptk. 485. § (1), 486. § (3) bek.]. Mindezekre tekintettel a felperesnek a vagyonelkobzás előtt D. J.-vel szemben az általa kifizetett 19 571 Ft megtérítése iránt érvényes követelése keletkezett. így ezt a vagyonelkobzás folytán a Btké. 27/A. §-a értelmében az állammal szemben jogosan érvényesítette. A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az első fokú ítélet helyben hagyásával hozott helyébe a jogszabályoknak megfelelő határozatot. (P. törv. I. 20 701/1978. sz., BH 1979/5. sz. 176.) 46. I. Az elbirtoklás szempontjából a sajátként birtoklás csak akkor állapítható meg, ha a birtokos abban a hiszemben birtokol, hogy a dolog a sajátja, vagy tudja ugyan, hogy az másé, de véglegesnek tekinti a maga birtoklását [Ptk. 121. § (1) bek.]. II. Az elbirtoklás feltételeinek fennállását fokozott szigorúsággal kell vizsgálni, ha tulajdonostársak közötti elbirtoklásról van szó [Ptk. 121. § (1) bek.,PK4.sz.]. A perbeli 109 Q-öl területű házasingatlan 96/120 részben a felperes, 2/ 120—2/120 részben az I—III. r. alperes, 3/120—3/120 részben a IV—V. r. és VII—VIII. r. alperes, 6/120 részben pedig a VI. r. alperes tulajdona volt. Az ingatlan 96/120 részét a felperes szülei, a X. és XI. r. alperes 1947-ben és 1948-ban vásárolták meg négy testvértől. Az ötödik testvér, U. F. a részét nem adta el, mert a vételárban nem tudtak megegyezni. A vétel idején az ingatlanban bérlő lakott, aki később elköltözött. Ezt követően a XI. r. alperes szülei költöztek oda és halálukig ott laktak. Be volt jelentve a felperes is, nem tisztázott azonban, hogy ténylegesen ott lakott-e és ha igen, mikortól meddig. A ház ugyanis a per adatai szerint gyenge, bontásra érett állapotban van. U. F. 1963 márciusában halt meg. Illetőségét a testvérei, majd ezek halála után gyermekeik, az I—VIII. r. alperesek örökölték. A tulajdonjogukat 1964—1976 között különböző időpontokban jegyezték be a telekkönyvbe. A felperes a tulajdonjogát 1972-ben a szüleitől ajándékozás útján szerezte. A felperes a keresetében arra hivatkozott, hogy ő és szülei az egész ingatlant több mint 10 éven át sajátjukként birtokolták, kérte annak megállapítását, hogy az I—VIII. r. alperes illetőségének tulajdonjogát elbirtoklás útján megszerezte. Arra az esetre, ha ezt a bíróság nem találná megállapíthatónak, a keresete a közös tulajdon megszüntetésére irányul oly módon, hogy az említett alperesek illetőségét 4800 Ft ellenében magához válthassa. Az I—VIII. r. alperesek az elsődleges kereseti kérelem elutasítását kérték. Álláspontjuk szerint az elbirtoklás feltételei nem állnak fenn. A közös tulajdon megszüntetését nem ellenezték, a felperest azonban a tulajdoni részükért •-ölenként 1000 Ft ellenérték megfizetésére kérték kötelezni. A járásbíróság az ítéletével megállapította, hogy a felperes az I—VIII. r. alperesek részének tulajdonjogát elbirtoklás útján megszerezte. Az ítélet indokolása szerint a Ptk. 121. §-ának (1) bekezdése értelmében elbirtoklás útján megszerzi a dolog tulajdonjogát, aki a dolgot sajátjaként tíz éven át szakadatlanul birtokolja. A felperes az ingatlant 12 éve birtokolja sajátja116