Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte, s az első fokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Rámutatott arra, hogy a perbeli vita tárgya közös tulajdonban levő ingatlanra épített garázssor „építési-beruházási költségének" viselése. Utalt arra is, hogy a vita olyan ingatlanra vonatkozik, amely nemcsak a peres felek, valamint a velük együtt építkező három társuk, hanem a telekkönyvbe bejegyzett valamennyi személy osztatlan közös tulajdona. A garázsépítés tehát olyan hasznos beruházás, amely az összes tulajdonostárs javára szolgál. Álláspontja szerint így a tulajdoni hányadok arányában a tulajdonostársak a beruházó tulajdonostársaknak azt az értékemelkedést kötelesek megtéríteni, amellyel a beruházás a saját ingatlanhányaduk értékét növelte. A garázsépítő tulajdonostársak pedig egymás beruházásai vonatkozásában egymással külön is elszámolási viszonyban állanak. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ahhoz, hogy a peres felek egymással és a többi tulajdonostárssal szemben fennálló igényüket elszámolják, valamennyi tulajdonostársnak perben kell állania. Ennek mellőzését olyan eljárási jogszabálysértésnek minősítette, amelyre tekintettel az első fokú ítélet hatályon kívül helyezése mutatkozott indokoltnak. A másodfokú végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Ptk. 140. §-ában foglalt rendelkezés szerint közös tulajdon esetén a tulajdonostársak mindegyike jogosult a dolog birtoklására és használatára. Annak azonban nincs jogi akadálya — amint az a Ptk. indokolásából is kitűnik —, hogy a tulajdonostársak a használatot és az ezzel együttjáró birtoklást a tulajdonközösség megszüntetése nélkül is megosszák. A tulajdonostársak egymás közötti belső jogviszonyára vonatkozó rendelkezések diszpozitív jellegűek. Így a közös ingatlan használatának és hasznosításának kérdésében jogszabályi tilalom hiányában az érdekelt társtulajdonosok szabadon megállapodhatnak. Az eddig rendelkezésre álló peradatok alapján arra vonható következtetés, hogy a nagyterjedelmű, 5 hold 337 D-öl területű ingatlannak a telekkönyvbe bejegyzett 40 társtulajdonosa előzetesen megállapodott a perbeli ingatlan megosztott használatában. Erre utal az a tény is, hogy a peres felek és további háróm társuk B. G. és felesége ingatlanilletőségéből 75/8337 részt oly módon vásároltak meg, hogy az egyes vevők használatába kerülő ingatlanrészeket természetben is kijelölték és ott saját költségükre garázst építettek. A másodfokú bíróságnak elsősorban tehát azt kellett volna vizsgálnia, hogy az érdekelt társtulajdonosok között az ingatlan megosztott használatára jött-e létre előzetes megállapodás. Ha ugyanis ez megállapítható, nincs jogi akadálya annak, hogy a közös tulajdonban álló, de megosztottan használt területrészen az egyes tulajdonosok költekezése mellett létesített építmények költségeinek elszámolását azok a tulajdonostársak végezzék el egymás között, akik az általuk kizárólagosan használt területen építkeztek. Ez esetben viszont valamennyi társtulajdonos perbevonására nincs szükség. A másodfokú bíróság tehát elmulasztotta annak vizsgálatát, hogy a perbeli ingatlan megosztott használatában az érdekelt társtulajdonosok megállapodtak-e s ha igen, mi volt a felek szerződési szándéka és akarata, ezért a másodfokú végzés megalapozatlan. (P. törv. V. 20 962/1975. sz., BH 1976/5. sz. 204.) 95