Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)
telezték magukat, hogy a 80 000 Ft-ot 1973. december 31-ig kamatmentesen visszafizetik, ennek elmulasztása esetén a felperes a kölcsönvevők ingatlanából elégítheti ki magát. 1972. júliusában a kölcsönvevők turistaútlevéllel Svájcba utaztak és onnan nem tértek vissza. A bíróság a kölcsőnvevőket bűnösnek mondta ki hazatérés megtagadása bűntettében, és mellékbüntetésként teljes vagyonelkobzásra ítélte őket. A felperes jogi képviselője útján 1973. június 28-án felhívta a kölcsőnvevőket a kölcsön visszafizetésére, a felhívás azonban eredménytelen maradt. A felperes keresetében 80 000 Ft kölcsön is jár, megfizetésére kérte kötelezni a Pénzügyminisztérium I. r. és az Országos Takarékpénztár II. r. alpereseket. Az első fokú bíróság ítéletével az alpereseket 80 000 Ft és kamata egyetemleges megfizetésére kötelezte. Az alperesek az ítélet ellen beadott fellebbezésükben a kereset elutasítását kérték. Az első fokú bíróság helyesen hivatkozott ítélete indokolásában a Btké. 27/A. §-ára, valamint a 9/1969. (II. 9.) Korm. sz. rendelet 6. §-ra. Minthogy azonban az ingatlannak a kezelője a II. r. alperes, aki kezelői jogát a vagyonelkobzást kimondó ítélet jogerőre emelkedésekor megszerezte, az említett rendelet 6. §-a értelmében őt a tulajdonos jogai megilletik és kötelezettségei terhelik. Ezért az R. 13. §-ának b) pontjában foglalt rendelkezés szerint az államot terhelő kötelezettségeket neki kell teljesíteni. A kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság az első fokú ítéletet részben megváltoztatta és a keresetet az I. r. alperessel szemben elutasította. A felperes követeléséért tehát a II. r. alperes felelős az ingatlan értéke erejéig. Minthogy az ingatlan értéke a kölcsön összegét meghaladja, a másodfokú bíróság a teljes kölcsönösszeg megfizetésére egyedül a II. r. alperest kötelezte. (Fővárosi Bíróság 56. Pf. 21 462/1975. sz., BH 1976/1. sz. 20.) 48. Az állam elbirtoklás útján tulajdonjogot szerezhet; a tulajdoni igényét az állam képviseletében a pénzügyminiszter érvényesítheti [Ptk. 27., 28., 121., 170., 171. §,23 9/1969. (II. 9.) Korm. sz. r. 2. §]. (P. törv. I. 21 354/ 1975. sz., BH 1976/10. sz. 444. — L. 9. sorszám alatt.) 49. Juttatott ingatlan tulajdonjoga elbirtoklás jogcímén történő megszerzésének megállapítása iránti perben az ingatlan „sajátjaként" való birtoklása vizsgálatának szempontjai. — Nemcsak az birtokolhat „sajátjaként", aki szubjektív megítélése szerint úgy véli, hogy a sajátját birtokolja, hanem az is, aki tudja ugyan, hogy a dolog másé, ettől függetlenül azonban véglegesnek tekinti a maga birtoklását [Ptk. 121. § (1), (3) bek.]. A h.-i tkv.-i betétben felvett 473 D-öl területű telken épült házingatlan a II. r. felperes szüleinek a tulajdona volt. Ezt az 1945-ben elkobzott ingatlant 1960-ban — juttatás jogcímén — K. F. és felesége kapták tulajdonba. A felperesek is H. községben laktak, hatósági intézkedésre azt nekik is el kellett hagyniuk, 1946. decemberében azonban a községbe visszaköltöztek s ott mezőgazdasági munkásként dolgoztak. 23 A módosított szövegben 174. és 176. §. 88