Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

A jogerős ítéleti döntést a másodfokú bíróság a felperesek tulajdonszerzési képességének a hiányával indokolta. A felperesek 1287 D-öl térmértékű ingatlannak amiatt nem lehetnek a tulajdonosai, mert a 11/1973. (IV. 18.) MT sz. rendelet 2. §-ával kiegészített 36/1967. (X. 11.) Korm. sz. rendelet (FR) 32/A. §-ának (2) bekezdése értelmében az állampolgárok személy szerint, illetőleg az egy közös háztartáshoz tartozó személyek együttesen a város (község) belterületén — a meglevő belterületi földtulajdonuk, valamint beépítetlen vagy beépített lakó-, illetőleg üdülőtulajdonuk beszámításával — legfeljebb 1500 m2 (417 D-öl) területű földtulajdont szerezhetnek. Ezt a jogszabályi tilalmat nem háríthatja el a felperesek részére a 31/ 1971. (X. 5.) Korm. sz. (TR), illetőleg a 32/1971. (X. 5.) Korm. sz. rendelet (LR) szabályai alapján az ingatlanszerzési korlátozás alól adott felmentés. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 369. sz. állásfoglalásával módosított 10. sz. állásfoglalása indokolásának VI. pontja szerint a bíróság a közös tulajdonban levő ingatlant a Ptk. 148. §-ának (2) bekezdése alapján nem adhatja olyan tulajdonostárs tulajdonába, akinek a tulajdonszerzése jogszabály tilalmába ütközik. Helyesen járt el tehát a másodfokú bíróság, amikor vizsgálta a peres felek tulajdonszerzési képességét. A jogszabályi rendelkezések téves értelmezésével állapította azonban meg, hogy az I. és II. r. felperesek tulajdonszerzését jogszabályi tilalom gátolja, és ezért a keresetük alaptalan. Az 1967. évi IV. tv. (FTT) 22. §-ának (2) bekezdése szerint a személyi földtulajdon megszerzésére az építési telek kivitelével a mezőgazdasági ingatlanok forgalmára vonatkozó jogszabályokat kell a (3) bekezdésben szabályozott eltéréssel alkalmazni. Az utóbbi jogszabályhely rendelkezésének értelmében a személyi földtulajdon a közös háztartásban élőket is személyük szerint illeti meg; az egy közös háztartáshoz tartozók összes személyi földtulajdona azonban a belterületen nem haladhatja meg a Minisztertanács által megállapított mértéket. A személyi tulajdon egyes kérdéseiről szóló 11/1973. (IV. 18.) MT sz. rendelet az FTT 22. §-ának (3) bekezdése által adott felhatalmazásra utalva a személyi földtulajdonnak azt a mértékét határozza meg, amelyet az állampolgárok személy szerint, illetőleg az egy közös háztartáshoz tartozó személyek együttesen a város (község) belterületén az FTT 21. §-ában meghatározott mértéken belül korlátozás nélkül megszerezhetnek. Az FR 32/A. §-ának (6) bekezdése szerint, ha az állampolgár — illetőleg a (2) bekezdés tekintetében az egy közös háztartáshoz tartozó személyek együtt — a (2), (4) és (5) bekezdésben meghatározott vagy azt meghaladó mértékű földtulajdonnal rendelkeznek, de beépítetlen vagy beépített lakó, illetve üdülőtelek tulajdonuk nincs, azt az erre vonatkozó külön jogszabályok szerint megszerezhetik. Az idézett jogszabályi rendelkezések egybevetéséből kitűnik, hogy a személyi földtulajdon körében a tulajdonszerzési korlátok rendszere a földek rendeltetéséhez és jogi minősítéséhez igazodik. Ennek megfelelően az építési telkek nem esnek a mezőgazdasági ingatlanok forgalmára vonatkozó jogszabályok hatálya alá. Az építési telek tulajdonának megszerzésére irányadó külön jogszabályok hatályát nem érinti az FR 32/A. §-ának (2) bekezdésében foglalt az a rendelkezés sem, amely a belterület földtulajdon mértékének maximálása so86