Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

„oszlopokra" kifeszített dróthálóból készült. Ezeket az oszlopokat azonban semmiféle épített anyag (kő, beton stb.) nem köti egymással össze. Ebből pedig az következik, hogy a jelen esetben nem szilárd alapon nyugvó kerítésről van szó, hanem egymástól függetlenül a földbe süllyesztett egyszerű tartóvasakról, amelyeknek az áthelyezése túlzott költséggel nem járhat. Erre mutat N. M. tanúvallomása, aki a felperesek megbízottjának kifogására egyszer már kiszedte a kerítésoszlopokat, majd újra a jelenlegi helyére helyezte vissza. A kerítés "tehát nem olyan szilárd alapokon nyugvó építmény, amely „épületnek" volna tekinthető. Egyébként a Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontjából következően nincs jelentősége, hogy az alperes milyen költséggel tudja a kerítést áthelyezni a telekkönyvi térképi határvonalra, és még csak nem is méltánytalan a vele szemben hozott jogerős döntés, mert a felperesek már a kerítésépítés idején tiltakoztak az ellen. Az alperes tehát tudott arról, hogy esetleg nem megfelelő helyen épít és ezzel a felperesek telkéből egy részt elfoglal. (P. törv. I. 21 230/1976. sz., BH 1977/11. sz. 487.) c) A tulajdonjog megszerzése 44. Ingatlan tulajdonszerzési korlátozásokról szóló jogszabályok hatályba lépte előtt megszerzett tulajdonjog telekkönyvi bejegyzésének nem feltétele a tulajdonszerzési képesség igazolása [Ptk. 116. § (1) bek., 32/1971. (X. 5.) Korm. sz. r., 26/1971. (X. 5.) EVM sz. r. 4. § a) pont]. Az alperes az ingatlan fele részének tulajdonjoga iránti kereseti követelést elismerte. ' A Csjt. 27. §-a értelmében a házassági életközösség tartama alatt szerzett vagyontárgyak — a különvagyonhoz tartozókat kivéve — a házastársak osztatlan, közös tulajdonában állanak, akár együttesen, akár külön-külön szerezték azokat. Ebből következően ha az ingatlan megszerzésére vonatkozó adásvételi szerződést csak az egyik házastárs kötötte is, a másik házastárs is tulajdonjogot szerzett. Az alperes tulajdonjogát a telekkönyvbe 1955-ben jegyezték be. A fentiek szerint ugyanakkor a felperes is az ingatlan fele részének tulajdonosa lett. A felperes a 32/1971. (X. 5.) Korm. sz. rendelet hatálybalépésekor az ingatlan fele részének telekkönyvön kívül már tulajdonosa volt. Így tulajdonjogának az ingatlannyilvántartásba történő bejegyzését a 26/1971. (X. 5.) ÉVM sz. rendelet 4. §-ának a) pontja értelmében a tulajdonszerzési korlátozásokra vonatkozó rendelkezések nem akadályozzák. Tévedett tehát az első fokú bíróság, amikor a felperesnek az ingatlan felerészbeni tulajdonjoga iránti keresetét a tulajdonszerzési képesség igazolásának hiánya miatt elutasította. Ezért a megyei bíróság az első fokú bíróság ítéletét fellebbezett részében megváltoztatta, és a Ptk. 116. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperest annak tűrésére, hogy a felperes tulajdonjogát az ingatlan fele részére az ingatlannyilvántartásba bejegyezzék. (Nyíregyházi Megyei Bíróság Pf. 21 602/1975. sz., BH 1977/1. sz. 14.) 84