Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

tagban egyáltalán nincs azonosság. Az utolsó szótagok közötti hasonlóság nem elegendő az összetéveszthetőség megállapításához. Helyesen állapította meg az első fokú bíróság és az Országos Találmányi Hivatal, hogy a FERRO-PHOS megjelölés az összetéveszthetőségig hasonlít az oltalmazni kért FERROPHOR megjelöléshez. Az eltérés csupán az utolsó szótag előtti kötőjel és a megjelölések utolsó betűje („R", illetve „S"). A bíróság eljárás során azonban a bejelentő az Országos Találmányi Hi­vatal által kiállított közokirattal igazolta, hogy a korábbi ütköző védjegy­oltalom Magyarország vonatkozásában 1970. szeptember 1-i hatállyal meg­szűnt. Ettől az időponttól számítva az újabb bejelentésig (1972. október 17.) két év már eltelt. Ezért a védjegyről szóló 1969. évi IX. tv. (Vt.) 3. §-a (3) bekezdésének b) pontja nem zárja ki a kért védjegyoltalom megadását. E rendelkezés értelmében a korábbi — más javára fennállott — védjegy­oltalom megszűnése akkor teszi lehetővé az újabb védjegyoltalmat, ha a megszűnés óta két év már eltelt. A másodfokú bíróság nem fogadta el az első fokú bíróságnak azt az álláspontját, amely szerint a Vt. 3. §-a (3) be­kezdésének b) pontja alkalmazása tekintetében a védjegytörlés visszamenő­leges hatályára vonatkozó rendelkezéseket nem lehet alkalmazni. A véd­jegytörvénynek nincs ilyen rendelkezése. A Vt. 3. §-a (3) bekezdésének b) pontjában megjelölt kétéves határidő a korábbi védjegyoltalom meg­szűnésétől kezdődik. Eltérő rendelkezés hiányában a megszűnés időpontját a Vt. 16. §-ában meghatározott módon kell számítani. Ettől az időtől szá­mítva pedig az újabb bejelentésig a kétéves határidő már eltelt (ugyanilyen álláspontot foglalt el a Legfelsőbb Bíróság Pkf. IV. 20 054/1975/2. szám alatt). A Vt. 16. §-ának b) pontja szerint lemondás esetén a védjegyoltalom a lemondó által megjelölt időpontban szűnik meg, tehát visszamenőlegesen is megszűnhet. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság végzésének a megváltoz­tatásával megváltoztatta az Országos Találmányi Hivatal határozatát "és el­rendelte az oltalmazni kért nemzetközi szóvédjegy magyarországi lajstro­mozását. (Legf. Bír. Pkf. IV. 21 195/1975. sz., BH 1976/12. sz. 543.) 34. Védjegyoltalomban nem részesíthető az azonos vagy hasonló áruk tekintetében az a megjelölés, amely másnak védjegyoltalom alatt álló véd­jegyéhez az összetéveszthetőségig hasonlít [1969. évi IX. tv. 3. § (3) bek. c) pont, 2/1970. (VII. 1.) OMFB—IM sz. r. 2. § (2) bek.]. A bejelentő kérte a STARRETT megjelölés védjegyként való lajstromo­zását. Az első fokú bíróság elutasította az Országos Találmányi Hivatal elutasító határozatának a megváltoztatása iránti kérelmet, mert a bejelentés szerinti megjelölés ütközőnek találta a korábban lajstromozott — más javára szóló — STARLETTE szóvédjeggyel. A bejelentő által az első fokú bíróság végzése ellen benyújtott fellebbezés alaptalan. A védjegyről szóló 1969. évi IX. tv. (Vt.) 3. §-a (3) bekezdésének c) pontja szerint azonos vagy hasonló áruk tekintetében nem részesülhet védjegy­oltalomban a megjelölés, ha másnak védjegyoltalom alatt álló védjegyéhez az összetéveszthetőségig hasonlít. Ezért a bejelentő fellebbezésében helyesen hivatkozott arra, hogy önmagában a hasonlóság nem elegendő a lajstromo­69

Next

/
Oldalképek
Tartalom