Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

találmányra. Előadták, hogy a megoldásra Ausztriában szabadalmat adtak. A IV. r. felperes előadása szerint az I—III. r. felperesek szabadalomként bejelentett megoldása, illetve az alperes által alkalmazott gyártási eljárás a IV. r. felperes újítási javaslatain alapul. Kérte ezért az alperest 330 000 Ft újítási díj megfizetésére kötelezni. Az alperes mindkét kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a szabadalom megsemmisítése folytán feltalálói díj nem illeti meg az I—III. r. felpereseket, a kártérítésnek jogalapja nincs. Előadása szerint a IV. r. felperes újítását nem valósította meg, a javaslat egyébként is munkaköri kötelesség volt. Az első fokú bíróság mindkét keresetet elutasította. Az indokolás szerint feltalálói díj nem illeti meg az I—III. r. felpereseket, mert á szabadalmat a bejelentés napjára visszaható hatállyal megsemmisítették. A szabadalmi oltalomról történő lemondásra vonatkozó rendelkezéseket nem lehet alkalmazni, mert a megsemmisítés a megvizsgált újdonságrontó adatok alapján és nem az alperes lemondása miatt történt. Ezért nem lehet szó az alperes részéről rosszhiszemű károkozásról sem. A IV. r. felperes keresetét az első fokú bíróság azért utasította el, mert megállapítása szerint az alperes nem valósította meg a IV. r. felperes újítási javaslatát. Az első fokú ítélet ellen a felperesek fellebbeztek. Az I—III. r. felperesek ismételten hivatkoztak arra, hogy az Szt. 9. §-a jogokat biztosít a feltalálók részére, ha a munkáltató nem kíván szabadalmi oltalmat szerezni, továbbá hogy az alperes a szabadalmi bejelentéssel és a megsemmisítési eljárással kapcsolatos rosszhiszemű és jogellenes ténykedésével kárt okozott a felpereseknek. Az osztrák szabadalmat, amelynél a szabadalmi leírás és igénypontok szerkesztésében a feltalálók részt vettek, megadták. Magyarországon sem került volna sor a szabadalom megsemmisítésére, ha biztosítják a feltalálók tevékeny közreműködését. A IV. r. felperes fellebbezésében arra hivatkozott, hogy egyrészt a bíróság döntésénél nem megfelelően értékelte a szakértői véleményt, másrészt a szakértői vélemény sem kielégítő. Bizonyítani kívánta, hogy az újítás megvalósult. Hivatkozott arra, hogy az alkalmazott technológia — az alperes elismerése szerint is — megegyezik az újítási javaslatokkal. Üj szakértő meghallgatása iránt terjesztett elő kérelmet. Az alperes a f ellebezések elutasítását kérte. Egyik fellebbezés sem alapos. A szolgálati találmányért járó díjazásról szóló 45/1969. (XII. 29.) Korm. sz. rendelet 1. §-ának (2) bekezdése értelmében találmányi díjra elsősorban a szolgálati találmány feltalálója jogosult, ha azt érvényes szabadalom védi [aj pont]. A szabadalmat azonban visszamenő hatállyal megsemmisítették, ezért ezt a rendelkezést nem lehet alkalmazni. Találmányi díj illeti meg a feltalálót abban az esetben is, ha a szabadalmi oltalom a munkáltató lemondása miatt szűnik meg vagy a munkáltató vállalati érdekből nem kíván szabadalmi oltalmat szerezni [b), illetőleg c) pont]. Az adott esetben ezek a rendelkezések nem alkalmazhatók. A szabadalmi oltalom nem az alperes rendelkezése (lemondása) folytán szűnt meg, hanem azért, mert az Országos Találmányi Hivatal és a Fővárosi Bíróság megállapította, hogy a felperesek megoldása nem találmány. Lemondás esetében van szabadalom, van a szabadalmazhatóság követelményeit kielégítő megoldás, a szabadalmi oltalom azonban lemondás folytán megszűnik. A szabadalom megsemmisítése eseté5 Polgári jogi döntvénytár 65