Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

légszűrők terveit készítette el, amelyek lényegében a felperes szabadalmaival azonos megoldást tartalmaztak. Ezeknek a rajzoknak az alapján az alperes 1966. május 10-én próbadarabok elkészítését rendelte meg a gy.-i szövetkezetnél. 1966. december 7-én a felperestől kérte a próbadarabok bemérését, mert az alperes megfelelő mérőeszközökkel nem rendelkezett. Az így kialakított légszűrőket az alperes 1968. óta sorozatban gyártja az M. gépgyár megrendelésére. Az alperes ennek a pernek a megindítása előtt 1968. augusztus 23-án pert indított a felperes ellen és keresetében kérte megállapítani, hogy a 162 371. és 163 371. lajstromszámú szabadalmak 30%-a őt illeti. A bíróság a keresetet jogerősen elutasította. Megállapította, hogy a szabadalmak alapjául szolgáló műszaki megoldást már kialakították, amikor a felperes — a jelen per alperese — az egyik feltalálót, M. M.-et alkalmazta. A felperes az 1974. április 24-én az alperes ellen benyújtott keresetében előadta, hogy az alperes 1968 óta jogosulatlanul hasznosítja a felperes szabadalmait. Kérte ezért 4 500 000 Ft kártérítésre kötelezni. Az alperes elutasítást kért. Viszontkeresetében kérte megállapítani, hogy a szabadalom tárgyára előhasználati jog illeti meg. A felperes a viszontkereset elutasítását kérte. Az első fokú bíróság a viszontkereset tárgyában 1975. december 15-én részítéletet hozott, és megállapította, hogy a szabadalmakkal védett megoldás alkalmazására az alperesnek előhasználati joga van. Az indokolás szerint az alperes a szabadalmak benyújtása előtt a találmány tárgyának rendszeres használata érdekében komoly előkészületeket tett: külön szerkesztő csoportot hozott létre, profilgazdának kijelölték, a teljes rajzdokumentációt elkészítette, a próbadarabokat megrendelte. Az első fokú bíróság állásfoglalása szerint az alperes jóhiszemű volt, a gyártási előkészületeket a saját dolgozói által készített és azok kézjegyével ellátott tervek alapján tette meg. M. M. munkaköri feladatának az ellátása során készítette el a terveket. Felhasználta saját korábbi tapasztalatait, a feltaláló társaival közösen kialakított fejlesztési elveket. Az alperes azonban M. M.-től nem a találmány hasznosításához való jogot szerezte meg, hanem jóhiszeműen támogatott egy fejlesztési koncepciót, amelynek az eredményeként tervrajzok birtokába jutott. A részítélet ellen a felperes fellebbezett. Kérte a részítélet megváltoztatását és a viszontkereset elutasítását. Hivatkozott arra, hogy a vállalat rosszhiszeművé válik, ha felhasználja annak a dolgozójának a tevékenységét, aki munkakörének ellátása során rosszhiszeműen járt el. Az alperes dolgozójának, M. M.-nek az eljárása nem volt jóhiszemű, mert tudatosan felhasználta a felperes vállalatfejlesztési tevékenységének az eredményeként létrejött találmányokat. Az alperes által igényelt előhasználat a találmányt létrehozó feltalálói tevékenységen alapszik. A másodfokú eljárásban a legfőbb ügyész fellépett. Indítványozta a részítélet megváltoztatását és a viszontkereset elutasítását. Korábbi jogerős ítélet megállapította, hogy M. M. alkalmazása előtt megtörtént a megoldás kidolgozása. A feltalálói tevékenységen alapuló használatbavétel kizárja az előhasználati igény elismerését. A fellebbezés és a legfőbb ügyészi indítvány alapos. A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. tv. (Szt.) 14. §-ának (1) bekezdése szerint előhasználati jog azt illeti meg, „aki a talál52