Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

mány tárgyát az elsőbbség napja előtt belföldön jóhiszeműen és gazdasági tevékenysége körében rendszeresen előállította vagy használta, vagy ennek érdekében komoly előkészületet tett. Az előhasználati jogosulttal szemben a szabadalmi oltalom — az előállítás, használat, illetve az előkészület mér­tékéig — hatálytalan". Az első fokú bíróság részítéletében a bizonyítékok helyes értékelése alap­ján állapította meg, hogy az alperes belföldön, gazdasági tevékenysége kö­rében — az elsőbbség napja előtt — a perbeli találmányok tárgyának az előállítása, illetőleg használata érdekében komoly előkészületeket tett. Az előhasználati jog megállapításával kapcsolatban azonban az első fokú bíróság álláspontja és döntése téves. Az előhasználati jog a szabadalmi bejelentés elsőbbségével szemben — korlátozott körben — az ettől független azonos megoldás gyakorlati meg­valósításának biztosít elsőbbséget. Ezért a szabadalom tárgyának az előál­lítása, használata, valamint az ezt célzó előkészület — általánosságban — csak akkor tekinthető jóhiszeműnek, ha független a szabadalmas (szabadad mi bejelentő), illetőleg a szabadalom alapját alkotó szolgálati találmány fel­találójának a tevékenységétől. A Legfelsőbb Bíróság már korábbi határoza­tában is rámutatott arra az általános szabályra, amely szerint az előhaszná­lati jognak a szabadalmazott találmánytól független tevékenységen kell ala­pulnia (Pf. IV. 21 302/1975/5.). Nem szerezhet ezért előhasználati jogot az, aki a szabadalmastól vagy a szolgálati találmány feltalálójától veszi át a műszaki megoldást a szabada­lom megszerzése, illetve a szabadalom használatára vonatkozó jog megszer­zése nélkül. Az alperes sem állította, hogy az általa történt használatbavétel (előké­szület) a szabadalmazott találmány feltalálóinak a tevékenységétől függet­len lett volna. Már a felek között a szerzőség kérdésében korábban folya­matban volt perben is beigazolódott, hogy az alperes által a próbadarabok elkészítéséhez, illetve a gyártáshoz szükséges rajzok elkészítésével megbí­zott M. M. egyik feltalálója volt annak a szolgálati találmánynak, amelyre a felperes szerzett szabadalmi oltalmat. A rajzok elkészítésénél M. M. fel­használta azt a műszaki megoldást, amelyet az alperes alkalmazásába lépése előtt alakítottak ki feltaláló társaival. Ezért kétségtelen, hogy az alperes ál­tal történt használatbavétel, valamint az előkészület nem független a fel­peres szabadalmazott találmányától. Nincs jelentősége annak, hogy M. M. alkalmazásakor tájékoztatta-e az al­perest arról, hogy a feladatot feltaláló társaival együtt és közösen már ko­rábban megoldották, illetőleg hogy az alperes képviseletére hivatott alkal­mazottak erről egyéb módon tudomást szereztek-e. Az előhasználati jog szempontjából az a lényeges, hogy a szabadalmazott találmánytól független találmány az adott esetben nincs, ezért az alperesnek nincs olyan joga, amelyre alapítva a felperes szabadalmi jogának az előhasználati joggal való korlátozását igényelhetné. Minthogy pedig az alperes tevékenysége a sza­badalommal védett feltalálói tevékenységen alapult, az alperest a 4/1969. (XII. 28.) OMFB—IM sz. rendelet 7. §-a szerint jóhiszeműnek sem lehet te­kinteni. Mindezekre tekintettel az alperes előhasználati jogra nem tarthat igényt, ezért a Legfelsőbb Bíróság — az első fokú részítélet megváltoztatásával — a viszontkeresetet elutasította. 53

Next

/
Oldalképek
Tartalom