Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

tási díj volt, kitűnik a szerződésnek abból a rendelkezéséből is, amely szerint ezt be kellett számítani a külön kikötött licencdíj összegébe. Alaptalanul hivatkoztak az alperesek az Szt. 19. §-ának a (2) bekezdésére, amely szerint, ha a szabadalom keletkezésére visszaható hatállyal szűnik meg, a hasznosító csak a hasznos eredmény által nem fedezett hasznosítási díjat tartozik visszafizetni. Az adott esetben az alperesek szabadalommal nem is rendelkeztek, amint az első fokú bíróság helyesen megállapította: közzététel hiányában javukra a bejelentéssel még ideiglenes szabadalmi oltalom sem keletkezett. Így a szabadalom megszűnésének esetére szóló rendelkezések alkalmazásának semmi alapja nincsen. Mindezekre tekintettel az alpereseket tevékenységükért újítási díjon felül semmiféle ellenérték nem illette meg. Így a megyei bíróság helyesen kötelezte az alpereseket az általuk felvett összeg ama részének a megfizetésére, amely az újítási díj összegét meghaladta. A 20 000 Ft-ban megállapított újítási díj összegét egyik fél sem támadta. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletnek erre vonatkozó részét nem érintette és az első fokú ítéletet helyben hagyta. Az alperesek fellebbezése eredménytelen volt. Ezért tartoznak megfizetni a részükre engedélyezett illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket, továbbá a felperes javára méltányos összegű, csökkentett mértékű perköltséget (Pp. 75., 78. §). (Legf. Bír. Pf. IV. 20 677/1976. sz., BH 1977/9. sz. 373.) 24. Az élőhasználati jog a szabadalmi bejelentés elsőbbségével szemben — korlátozott körben — a bejelentéstől független azonos megoldás gyakorlati megvalósításának biztosít elsőbbséget. Az előhasználati jognak a szabadalmazott találmánytól független tevékenységen kell alapulnia. Nem szerezhet ezért előhasználati jogot az, aki a szabadalmastól vagy a szolgálati találmány feltalálójától veszi át a műszaki megoldást a szabadalom megszerzése, illetőleg a szabadalom használatára vonatkozó jog megszerzése nélkül [1969. évi II. tv. 14. § (1) bek., 4/1969. (XII. 28.) OMFB—IM sz. r. 7. §. A felperes szabadalmi oltalmat szerzett az Országos Találmányi Hivatalhoz bejelentett „Olajfürdős légszűrő belsőégésű motorokhoz, kompresszorokhoz és egyéb légszívógépekhez" című, valamint a „Ciklonrendszerű száraz porleválasztó belsőégésű motorokhoz, kompresszorokhoz és egyéb légszívógépekhez" című szolgálati találmányokra. Mindkét találmány feltalálói 40%-ban, N. I., 30%-ban, M. M. és 30%-ban L. F. A szabadalmak alapjául szolgált műszaki megoldást a feltalálók az 1962. és 1965. évek között végzett folyamatos kutatómunka alapján dolgozták ki munkaköri feladatként. Ez alatt az idő alatt N. I. és L. F. feltalálók a felperes alkalmazottai voltak, M. M. pedig a felperessel műszaki kutatási-fejlesztési szerződéses kapcsolatban levő intézet alkalmazottjaként működött közre. A hazai motorgyártás fejlesztésének fontos feltétele volt a légszűrők megjavítása. Az iparági felügyeleti hatóság a megfelelő légszűrő kialakítására 1965. évben az alperest jelölte ki. Az alperes erre a célra külön szerkesztő csoportot hozott létre, és — a rövid határidőre tekintettel — alkalmazta M. M.-t, akiről tudta, hogy korábbi munkahelyén is a korszerű légszűrők kialakításával foglalkozott. M. M. munkaköri feladataként az alperes részére 1966 áprilisáig olyan 4* 51