Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

kikötésére sem volt lehetőség. A gyártási jogdíj nem választható szét a szabadalom hasznosítási díjtól, hiszen a szerződés szerint is be kellett számítani a gyártási díjat a kikötött licencdíj összegébe. A fellebbezés nem alapos. A felek a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. tv. (Szt.) 17. §-ában meghatározott szabadalom hasznosítási szerződést kötöttek az alperesi megoldásra. A hasznosítási szerződés alapján a szabadalmas szolgáltatása a szabadalmi oltalomból eredő kizárólagos hasznosítási jog [Szt. 11. § (1) bek.] átengedése a szerződésben meghatározott keretben. Ezért a szabadalmas az Szt. 18. §-a szerint szavatol. A szerződés megkötésekor az alpereseket szabadalmi oltalom nem illette meg. A felek a szerződést abban a feltevésben kötötték, hogy a két nappal korábban történt szabadalmi bejelentés alapján a szabadalmat engedélyezik. Ez nem történt meg, a szabadalmi bejelentést elutasították. Az alperesek nem nyertek sem ideiglenes, sem végleges oltalmat. Ezért a szerződés tárgya felett az alpereseket a szabadalmi jogszabályok szerint kizárólagos használati jog nem illette meg. A szabadalmi bejelentés elutasításával az alperesek teljesítése lehetetlenné vált. A lehetetlenülésért egyik fél sem felelős. Ezért a szerződés a Ptk. 309. §-a értelmében megszűnt. A szerződés megszűnése esetében a Ptk. 319. §-ának (2) bekezdése szerint, amennyiben a már pénzben teljesített szolgáltatásnak megfelelő ellenszolgáltatást a másik fél még nem teljesítette, a pénzbeli szolgáltatás visszajár. Az adott esetben a felperes pénzben teljesített. Az alperesek nem tudnak szolgáltatni, szabadalmi oltalom hiányában a szabadalmi oltalomból eredő kizárólagos használati jogot nem tudják átengedni a felperes részére, mert azzal az alperesek sem rendelkeznek. Ezért a felperes által teljesített szolgáltatás, az ún. gyártási díj visszajár. A teljesítés lehetetlenülése az egész szerződés megszűnését eredményezi. Ez vonatkozik a szerződés 13. pontjára is. A felek a találmány hasznosítási szerződés 13. pontjában kikötötték, hogy a szabadalmi bejelentés elutasítása esetében az alperesek a 360 000 Ft-ot kitevő dokumentációs és gyártási jogdíjnak nevezett összegen felül semmiféle igényt nem támasztanak. Az alperesek erre a kikötésre hivatkozással kívánják megtartani a dokumentációs és gyártási jogdíjnak nevezett összeget. Ez a kikötés azonban a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése értelmében semmis, mert a jogszabály megkerülését célozza. Amit a felek a szerződésben dokumentációs költségnek és gyártási jogdíjnak neveznek, lényegében a találmányi hasznosítási díj szerves része. Az alperesek szolgáltatása a szabadalmi oltalomból eredő kizárólagos hasznosítási jog átengedése lett volna. A szabadalmi bejelentés elutasítása miatt ezt viszont nem tudták szolgáltatni. Ezzel kapcsolatban a lehetetlenülés jogkövetkezményeinek az elhárítása végett nevezték az előre egy összegben meghatározott hasznosítási díjat gyártási és dokumentációs díjnak. Tekintettel azonban arra, hogy az alperesek gyártási jogot és az erre vonatkozó dokumentációt nem szolgáltattak, ilyen önálló ellenszolgáltatás kikötésének semmi alapja nem volt. Az ún. gyártási jogdíjat a know-how átengedése díjának sem lehet tekinteni, mert az OTH elutasító határozatából kitűnik, hogy az alperesek megoldása ismert, tevékenységük nem haladja meg az újítást. Egyébként az a tény, hogy a gyártási jogdíjnak nevezett összeg lényegében találmány hasznosí50