Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

találmányi megoldás. Végül a díj mértékének megállapításánál mérlegelni kell azt is, hogy a felperesek a találmányi megoldás kidolgozását munkaköri feladataik keretében végezték el. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 186/1976. sz., BH 1977/3. sz. 102.) 23. Szabadalom hasznosítási szerződés lehetetlenülésének jogkövetkezményei [1969. évi II. tv. 11. § (1) bek., 17., 18. §, 19. § (2) bek., Ptk. 309. §,i5 319. § (2) bek., 200. § (2) bek.]. A II. r. alperes 1974. július 1. előtt a G. vállalat raktározási és szállítási osztályának a vezetője, a III. r. alperes 1974. december 8. előtt ugyanennél a vállalatnál az üzemeltetési osztály vezetője volt. A II. és III. r. alperesek 1970-ben újítási javaslatot nyújtottak be a vállalatukhoz. Javasolták, hogy a felvásárolt szemes termény ideiglenes tárolásához deszkából és szögvasból készítsenek szétszedhető és összerakható, az ömlesztve tárolt szemes gabona körülkerítésére alkalmas falazatot. A vállalat az újítási javaslatot elfogadta és azt 1971. év elején közel 18 000 Ft-tal díjazta. Az újítási javaslat alapján a támfal elemeket az a termelőszövetkezeti közös vállalkozás gyártotta, amelynek a főmérnöke volt az I. r. alperes. Az újításon alapuló támfal elemeket az alperesek 1972. szeptember 4-én az Országos Találmányi Hivatalhoz szabadalomra bejelentették és teljes vizsgálatot kértek. Majd 1972. szeptember 6-án találmányi hasznosítási szerződést kötöttek a felperessel. A szerződés lényege szerint az alperesek feljogosították a felperest az általuk kidolgozott és szabadalmi oltalom megszerzése végett bejelentett megoldásnak a hasznosítására. Kötelezték magukat, hogy a szükséges dokumentációkat átadják és a gyártás megindításához szaktanácsot adnak. A felperes válallta, hogy — a szerződésben meghatározott részletekben és időpontokban, illetőleg részarányban — megfizet az alperesek részére összesen 360 000 Ft gyártási díjat. Kikötötték sorozatgyártás esetére támfalanként 45 Ft szabadalom hasznosítási díjat (licencdíjat) azzal, hogy az ezen a címen járó összegbe a gyártási díjként fizetett 360 000 Ft-ot be kell számítani. Kimondotta, hogy a felek abban a feltevésben kötik a szerződést, hogy a feltalálók a szabadalmi oltalmat elnyerik, amennyiben a feltalálók nem nyerik el a szabadalmat, a hasznosítóval szemben a gyártási jogdíjon kívül semmiféle igényt nem támasztanak. A felperes szövetkezet a támfalakat sorozatban gyártotta. Az első évben 8266 db támfalat gyártott. Az alperesek részére a szerződésben megállapított összeget — az adók levonásával — kifizette, a levonások után az alperesek összesen 338 400 Ft-ot vettek fel. Az I. r. alperes részesedési aránya 48%, a II. és III. r. alperesek részesedési aránya pedig 26—26% volt. Az Országos Találmányi Hivatal a szabadalmi bejelentést elutasította. Ezt az alperesek 1974. május 15-én kelt levelükben közölték a felperessel. A felperes 1974. december 6-án felhívta az alpereseket a felvett összeg visszafizetésére, majd 1975. január 15-én pert indított ellenük. Az alperesek ellen 1974-ben büntető eljárás indult kötelezettség teljesítésért jogtalan előny követelésével elkövetett vesztegetés vétségének az alapos gyanúja miatt. Minthogy a szerződéskötéstől az eljárás megindításáig több mint két év telt el, a cselekmény a Btk. 31. §-a (1) bekezdésének c) 15 A módosított szövegben 312. §. 48