Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

meltetése folytán jelentkező további hasznos eredményből is — az oltalmi időn belül — részesedni kívánnak. A felperesek találmányának nem eljárás, hanem a szabadalmi leírás és igénypontok szerinti gépi berendezés a tárgya, amelyet a hasznosító alperes maga gyártatott, és annak ő az üzemeltetője is. Az ilyen találmányok díjazásánál nem lehet abból kiindulni, hogy a berendezés üzemeltetésének időszakonként külön-külön megállapítva mi a hasznos eredménye a szabadalmi oltalom ideje, esetleg a berendezés élettartama alatt. Az alperes fizetési kötelezettsége az Szt. 17. §-a alapján áll fenn. Azért tartozik találmányi díjat fizetni, mert szabadalmi oltalom alatt álló gépi berendezéseket állíttatott elő a saját részére, ami pedig a találmány hasznosítását jelentette. A díjfizetési kötelezettség azok után a berendezések után áll fenn, amelyeket az oltalom fennállásának ideje alatt a szabadalom felhasználásával előállított, illetve előállít. A díjfizetési kötelezettséget illetően általában nincs jelentősége annak, hogy a hasznosító a gépi berendezést maga üzemelteti-e, vagy azt értékesíti (eladja), s ennek folytán a használatra jogot szerző részére milyen anyagi eredménnyel jár. Ez utóbbi ugyanis a díj összegére lehet hatással. Az első fokú bíróság nem ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével állapította meg a legyártott nyolc gépi berendezés után a felperesnek járó találmányi díjat, s nem foglalt állást abban a lényeges kérdésben, hogy a perbeli nyolc gép után további találmányi díj a felpereseket megilleti-e. Abban az esetben, ha a felpereseket a nyolc gép használata esetén a szabadalmi oltalom teljes idejére a további megtakarítás után is megilletné a találmányi díj, az eljárási szabadalom feltalálóival azonos elbírálásban részesülnének. A felpereseket azonban ilyen igény nem illeti meg, mert az alperes által a berendezések jogszerű előállítása azt is jelenti, hogy azokat jogszerűen használhatja és akár forgalomba is hozhatja. Az adott esetben tehát a helyes eljárás az lett volna, ha a bíróság a találmány alapján már legyártott berendezések után egyszer s mindenkorra egy összegben állapítja meg a felperesek találmányi díját. Egyébként a módosított kereseti kérelem is ilyen döntés meghozatalára irányult. Minthogy az első fokú ítéletet az előbb kifejtettek figyelembevételével és erre irányuló felperesi fellebbezés hiányában érdemben nem lehetett felülbírálni, ezért a Legfelsőbb Bíróság helyet adva a felek egyező kérelmének, az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az első fokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította [Pp. 252. § (3) bek.], Az újabb eljárás során a találmányi díjat olyan összegben kell megállapítani, hogy a nyolc gépi berendezés után a felperesek díjigénye végleges rendezést nyerjen. Ennek érdekében értékelni kell a találmány műszakiszellemi színvonalát, az alperes szempontjából való jelentőségét, hasznosságát. Figyelembe kell venni azt is, hogy a berendezés műszaki kifejlesztésének és gyártásának minden költségét az alperes viselte, ugyanakkor a felperesek terhe volt a szabadalmaztatással és a szabadalom fenntartásával kapcsolatos költségek viselése. Jelentősége van a díjmegállapítás szempontjából annak, hogy a szabadalmi oltalom nem az egész komplett berendezésre terjed ki, hanem az „Attila" típusú alapgéphez csatlakoztatott szintező-emelő berendezésre vonatkozik. Ezzel kapcsolatban vizsgálni kell, hogy az egész berendezés értékéhez képest milyen értékűnek becsülhető maga a 47