Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

II. osztálya felé, az útátjárók fenntartási adatainak ismeretében a hatóságok felé a szükséges kezdeményezést megtenni." Az alperes felhívta a pályafenntartási főnökséget: készítsen a P. és B. közötti útátjárókról kimutatást, mert azok biztosítására még nincs határozat. Az irat előadmányán szerepel az I. r. felperes aláírása is. Az útátjárók megszüntetését az államigazgatási hatóság engedélyezte. A megszüntetés a vonalkorszerűsítési munkák során 1975 szeptemberében megtörtént. A felperesek 1974. augusztus 14-én közösen újítási javaslatot nyújtottak be az alpereshez, amelyben javasolták a Cs.—R. állomások között egyes útátjárók megszüntetését. Az alperes az újítási javaslatot elutasította azzal az indokolással, hogy a javaslat nem új, illetve a felperesek munkaköri kötelezettsége. A felperesek keresetükben az alperest 101 250 Ft újítási díj megfizetésére kérték kötelezni. Az alperes a kereset elutasítását kérte, mert a javaslat nem új, és a javaslattétel a felperesek munkaköri kötelezettsége volt. Az első fokú bíróság fejenként 4000 Ft újítási díj megfizetésére kötelezte az alperest a felperesek javára. Az indokolás szerint az útátjárók megszüntetésére vonatkozó javaslat nem volt munkaköri kötelezettség, a hivatalból történt megelőző kezdeményezés nem zárja ki a javaslat újítás jellegét. A bíróság ítéletét lényegében az ügyben kirendelt szakértő véleményére alapította. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet — helyes indokaira utalással — helyben hagyta. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott. A 38/1974. (X. 30.) MT sz. rendelet 20. §-ának (2) bekezdésében foglaltak folytán a jogvitát az 57/1967. (XII. 19.) Korm. sz. rendelet (R.) szabályainak alkalmazásával kell eldönteni. Az R. 2. §-ának (1) bekezdése szerint — egyebek mellett — újítás az olyan műszaki megoldás, amely viszonylag új, állami vállalat részére hasznos eredménnyel jár, és nem tartozik előterjesztőjének munkaköri kötelességei közé, vagy munkaköri feladatán belül jelentős alkotó teljesítménynek minősül. A (2) bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy „a megoldás akkor új, ha azt a vállalat. . . még egyáltalán nem hasznosította és a javaslattétel időpontjában annak hasznosítását bizonyíthatóan nem is vették tervbe". Az R. 3. §-ának (1) bekezdése szerint pedig az újítás szerzője az, aki a megoldást kidolgozta. A per adatai alapján az állapítható meg, hogy a felperesek javaslata nem újítás. Az útátjárók megszüntetése már évek óta állandó és általános jellegű feladat az alperesnél. Az útátjárók megszüntetését az alperes tervbe is vette. A felpereseknek továbbá hivatali kötelezettségük volt, hogy a perbeli vonalszakaszt megvizsgálják az útátjárók biztosítása szempontjából. Általában elvárható gondosság mellett nyilvánvalóan jelenteniük kellett, ha biztosításra nincs szükség, mert az útátjárók megszüntethetők. A jelentés tehát a felperesek munkaköri kötelezettsége volt, aminek egyébként 1974 áprilisában — több mint három hónappal az újítási javaslat benyújtása előtt — valójában eleget is tettek. Nem hagyható ugyanis figyelmen kívül, hogy az útátjárók megszüntetésé37