Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

kereseti kérelme szerint pedig csupán annak megállapítását kérte, hogy az egyévi hasznos eredmény hány százalékát lesz köteles az alperes újítási díjként megfizetni. Az első fokú bíróság a pert abból az okból szüntette meg, hogy az egyévi vállalati hasznos eredmény még nem állapítható meg, ezért a felperes követelése idő előtti. A felperes az első fokú végzés megváltoztatása és az eljárás folytatásának elrendelése iránt fellebbezett. Arra hivatkozott, hogy az újítás bevezetése óta hat hónap eltelt, a hasznos eredmény kiszámítható, s így az újítási díj százalékos kulcsa is megállapítható. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az első fokú végzés helyben hagyására irányult. A fellebbezés nem alapos. A 38/1974. (X. 30.) MT sz. rendelet 6. §-ának (2) bekezdése szerint általában a hasznosítás első éve alatt keletkezett hasznos eredmény az újítási díj megállapításának az alapja. A (6) bekezdés szerint az újítási díj kiszámításának módját és mértékét ^összegét) a hasznosítási szerződésben, pályázatban vagy feladattervben kell meghatározni. Megállapodás hiányában az újítási díjat az (1)—(4) bekezdésben foglaltak megfelelő alkalmazásával a bíróság állapítja meg. Az (1) bekezdés szerint az újítási díj megállapításánál tekintettel kell lenni különösen az újítás műszaki színvonalára, a hasznos eredményre, az újítás népgazdasági jelentőségére, a munkakörülményekre gyakorolt hatására, külkereskedelmi kihatásaira, valamint a termelékenység, a minőség és a költségek alakulására. Mindezek a tényezők kellő alapossággal nem állapíthatók meg a díjazás alapjául szolgáló időszak eltelte előtt, az egyévi időszak hasznos eredményének ismerete nélkül az újítási díj mértéke (összege) tárgyában nem lehet dönteni. Ezért a felperes a díjazásnál figyelembe veendő egyévi időszak előtt nem kérheti annak bírói megállapítását, hogy a később esedékes újítási díj összegét a hasznos eredmény hány százalékában kell figyelembe venni. A szorosan összetartozó kérdéseket nem lehet egymástól szétválasztva elbírálni, éppen ezért csupán a díj százalékos mértékének megállapítása tárgyában a Pp. 123. §-a szerinti megállapítási pernek nincs helye. Helyesen állapította meg tehát az első fokú bíróság, hogy a felperes keresete idő előtti. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság végzését helyben hagyta. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 506/1976. sz., BH 1976/11. sz. 495.) 17. Hivatalos intézkedésben való részvétel a munkaköri kötelesség teljesítését jelenti. Az ilyen hivatali intézkedés utóbb nem terjeszthető elő újítási javaslatként [38/1974. (X. 30.) MT sz. r. 20. § (2) bek., 57/1967. (XII. 19.) Korm. sz. r. 2. § (1), (2) bek., 3.§(1) bek.]. Az alperes igazgatójának rendelkezése szerint a pályafenntartási főnökségek kötelesek kezdeményezni mindazoknak az útátjáróknak a megszüntetését, amelyeknek az üzemeltetése népgazdasági érdekből nem kívánatos. Az I. r. felperes 1974-ben az alperesnél mérnök-főintéző, a II. r. felperes pedig mérnök-intéző volt. Munkakörükbe tartozott — egyebek mellett — a következő: „vonalkorszerűsítési programok esetében a felépítmény átépítése után szükségszerűen megmaradó átjáró (a lehetséges megszüntetések már megtörténtek) biztosításainak kezdeményezésére javaslatot az igazgatóság 36