Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

A felperes keresetében 11 270 Ft szerzői díj megállapítását kérte az alkal­mazott grafikai művekre vonatkozó rendelkezések szerint. Az alperes védekezésében a jogalapot és az összegszerűséget egyaránt ki­fogásolta. Az első fokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes által hasz­nált embléma terveit a felperes készítette, írásbeli megállapodás azonban nem jött létre, és az alkalmazott grafikai mű elkészítésére a felperest nem az arra illetékes szerv jelölte ki, ezért az 1969. évi III. tv. (Szjt.) 25. §-ára és a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel a felhasználásra vonat­kozó megállapodás érvénytelen. Tekintettel azonban arra, hogy az eredeti állapot nem állítható vissza, a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése alapján a szer­ződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánította és az al­perest kötelezte az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás megtéríté­sére. A felperes szolgáltatásának az ellenértékét a 6/1970. (VI. 24.) MM sz. rendelet (R.) melléklete 9. pontjának a keretei között mérlegeléssel 1500 Ft­ban állapította meg. A felperes 500 Ft-ot már megkapott, ezért további 1000 Ft-ra marasztalta az alperest. Megállapította, hogy az R. 9. §-ának (3) be­kezdése folytán az embléma további felhasználásáért külön díj nem jár. Az alperes a jogalap tekintetében teljesen pervesztes lett, ezért a felmerült 1000 Ft szakértői költség megfizetésére az alperest kötelezte. A feljegyzett illetéket a pernyerés arányában megosztotta a felek között. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Kérte a keresetében követelt teljes összeg megtérítését. A fellebbezés alaptalan. 1. A felperes hivatkozott arra, hogy két emblémát készített. A „25 éves" szöveg beletervezése az emblémába szerinte olyan lényeges változtatás, amely új önálló művet hozott létre. A Legfelsőbb Bíróság nem fogadta el a felperes indokait. A két változat között lényeges eltérés nincs, a „25 éves" szöveg beírása egyrészt nem kívánt önálló tervezői munkát, másrészt az embléma jellegén nem változtat. Ezért a kétfajta változatot nem lehet kü­lön-külön díjazni. Egyébként a megállapított díj mindkét változat együttes ellenértékét magában foglalja. 2. A fellebbezés szerint a használat határozatlan időre szól, ezért kétszeres díjazásra tarthat igényt az R. 8. §-ának (2) bekezdése alapján. Ilyen rendel­kezést az idézett jogszabály nem tartalmaz. Ha a kizárólagos felhasználási jog határozatlan időre szól, az irányadó díjtétel felső határát lehet felemelni. Az alsó határ és a magasabb felső határ között azonban ilyenkor is mérlege­léssel kell megállapítani a grafikai mű értékének megfelelő összegét. A Leg­felsőbb Bíróság álláspontja szerint erre figyelemmel is megfelelő összegben állapította meg az első fokú bíróság a felperes által készített embléma ér­tékét. 3. A felperes kifogásolta a korábban jutalomként felvett 500 Ft beszámí­tását. Az elnevezéstől függetlenül az újítási ügy irataiból kétségtelenül meg­állapítható, hogy a felperes ezt az összeget kifejezetten grafikai alkotásért kapta. Ezért a beszámítás jogos. 4. A felperes az embléma további felhasználásáért, tervek, vázlatok készí­téséért további díjazást követelt. A jogszabály az embléma díját egyszeri összegben állapítja meg. Ezzel kapcsolatban minden további díjfelszámítást kizár [R. 9. § (3) bek.]. A végleges grafikai mű elkészítéséhez szükséges elő­zetes tervekért, vázlatokért külön díjazás nem jár. 34

Next

/
Oldalképek
Tartalom