Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

kozásban egyetért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróságnak azzal a megállapításával, hogy a kilenc alkalommal történt képrevitel nem alkalomszerű. Egyebekben pedig a Legfelsőbb Bíróság nem tulajdonít jelentőséget annak, hogy a teljes műsoridő tartamához képest a gipszmodell mennyi időn keresztül volt látható. A sugárzási időtartamok ilyen viszonyítása, mint az alkalomszerűség megállapításának módszere, a jogszabályból nem vezethető le. Fellebbezésében az alperes azt is előadta, hogy a szobornak a díszletbe való beállítása, a díszletnek a tárgykörhöz igazodó megválasztása önmagában még nem jelenti a díszlet funkciójának meghaladását. Kiemelte azt is, hogy a díszlet fogalmával nem ellenkezik annak szimbolikus jellege. Az adott esetben azonban az alkotóművész jogsérelmét nem a szobornak a díszletbe való egyszerű beállítása, hanem annak kiemelt, önálló mondanivalót hordozó, az adásban elhangzottakat művészi eszközökkel kiegészítő bemutatása valósítja meg. Hasonló a helyzet a díszlet szimbolikus jellegére alapított védekezéssel kapcsolatban is. A művészetelmélet tárgykörébe vágó kérdés az, hogy a díszlet fogalmával összeegyeztethető-e annak szimbolikus jellege, ennek eldöntése nem a jogalkalmazás feladata. De a perben nem is erről van szó. A hangsúly azon van, hogy a szobor az adássorozatban a díszlet funkcióját — és a díszletként felhasznált berendezés más elemeit — jóval meghaladó jelentőséghez jutott. Az alperes az elhangzott előadássorozat messzeható jelentőségének a szobor erőteljesen hangsúlyozott bemutatásával adott kifejezést. A felhasználásnak ez a módja pedig túlterjed az Szjt. 19. §-ának (3) bekezdése által megszabott kereteken. Az alperes ezért az Szjt. 13. §-ának (1) bekezdése értelmében a mű alkotójának hozzájárulását köteles lett volna beszerezni. A jogosulatlan felhasználásért pedig az Szjt. 13. §-ának (3) bekezdésében és 53. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezések alapján díjazás jár. A Legfelsőbb Bíróság ezért — figyelemmel arra is, hogy a marasztalás összegét az alperes nem kifogásolta — az első fokú bíróság ítéletét helyben hagyta. (Legf. Bír. Pf. 21 392/1975. sz., BH 1976/11. sz. 493.) 15. í. Grafikai mű szerzői díjának megállapításánál irányadó szempontok [1969. évi III. tv. 25. §, 6/1970. (VI. 24.) MM sz. r. 8., 9. §]. II. Szerzői jogi vitás ügyben a Szerzői Jogi Szakértői Testület meghallgatása akkor indokolt, ha a tisztázandó szakkérdés fontossága, az ügy jelentősége testületi állásfoglalást kíván (Pp. 177. §, 1969. évi III. tv. 55. §). A felperes korábban mint gondnok az alperes alkalmazásában volt. Értesült róla, hogy a vállalat 25 éves fennállása alkalmából embléma tervezésére akar pályázatot hirdetni. A felperes felajánlotta, hogy az emblémát elkészíti. Több vázlatot készített, majd elkészítette az embléma végleges tervét két változatban, az egyiken a „25 éves" felírással, a másikon anélkül. A tervek alapján a felperes készítette el a nyomdai előállításhoz szükséges klisérajzokat is. Mindez nem volt a felperes munkaköri kötelessége. A felperes által készített emblémát az alperes rendszeresen alkalmazza hirdetéseken, levelezésein, cégtáblákon. A felperes újítási javaslatként kérte a vállalattól az általa tervezett embléma elfogadását. A vállalat a javaslatot elutasította azzal, hogy az nem újítás, mert nem műszaki és nem is üzemszervezési jellegű. Mint grafikai alkotást 500 Ft-tal jutalmazta. 3 Polgári jogi döntvénytár 33