Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

volna a vasúti forgalom időtartamára a perbeli közúti és vasúti kereszteződéshez jelzőőrt állítani. Így tévesen állapították meg a perben eljárt bíróságok, hogy az I. r. alperes a baleset elhárítása érdekében mindent megtett, ami az adott helyzetben elvárható volt. A KRESZ 33. §-ának (1) bekezdése szerint közúton jelzőtáblát és útburkolati jelet — a rendőrhatóság engedélyével — csak a közút felügyeletét ellátó szerv helyezhet el. A nyomozati adatok szerint „zavarkeltő jelzőtáblák" szabálytalan elhelyezéséért így a II. r. alperes felelős. A sínszálaktól 1,8 méterre elhelyezett „elsőbbségadás kötelező" jelzőtábla megnehezítette a gépjárművezetők számára az átjáró elhagyását, ha a közeledő vonatot a már említett okok miatt csak az átjárón való áthaladás közben észlelhették. Ilyen körülmények között pedig a jelzőtábla szabálytalan elhelyezése csak növelte az útátjáró veszélyességét és a baleset bekövetkeztében nyilvánvalóan közreható szerepe volt. Önmagában az a körülmény, hogy a felperes „helyi ismeretekkel" rendelkezett, a II. r. alperes mulasztásának a kimentésére nem alkalmas. Egyébként arra sem merült fel peradat, hogy a felperes gépjármű vezetése közben szerzett volna „helyi ismereteket". Az előadottakból következik, hogy az I. és II. r. alperesek kártérítési kötelezettséggel tartoznak a felperessel szemben, a keresetet elutasító jogerős ítéleti döntés ezért törvénysértő. Más kérdés az, hogy ha a balesetnél közrehatott az a körülmény is, hogy a gépkocsivezetés terén a felperes kellő gyakorlattal nem rendelkezett, úgy kármegosztásnak lehet helye. Az eljárt bíróságok ellentétes jogi álláspontjuk folytán nem vizsgálták sem az esetleges kármegosztás szempontjából jelentős körülményeket, sem a keresettel érvényesített igény összegszerűségével kapcsolatos kérdéseket nem derítették fel, ezért a Legfelsőbb Bíróság mindkét fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az első fokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 274. § (3) bek.]. (P. törv. V. 21 102/1975. sz., BH 1976/9. sz. 405.) 138. Sporttevékenység során elszenvedett sérülésből eredő kárért általában nem jár kártérítés. Ha azonban a károsodás más személy vagy szervezet magatartásával áll okozati összefüggésben, a felelősség kérdésében az erre vonatkozó kártérítési szabályok (Ptk. 339., 340., 345., 346. §) alkalmazásával kell dönteni [Ptk. 342., 345. § (1) bek.]. A felperes mint az I. r. alperes versenyzője, vitorlázó repülőgéppel versenyrepülés közben terepleszállást hajtott végre, majd a repülőtérre történő visszavontatás céljából távbeszélőn vontatógépet kért. E feladat végrehajtására a II. r. alperes által üzemben tartott repülőgéppel Z. Z. repülőgépvezetőt küldték ki. A nevezett a felperest a vitorlázó repülőgéppel a terepről elvontatta, majd a felszállás közben kb. 20 méter magasságban motoros vontatógépével jobb irányú fordulóba kezdett. Közben a vitorlázógép vontatókötele ismeretlen okból eloldódott és a vitorlázógép lecsúszásszerűen a földnek ütközött. A baleset alkalmával a felperes súlyosan megsérült, agysérülést is szenvedett, keresőképtelen, jelenleg 75%-os rokkant. A baleset miatt Z. Z. ellen a légiközlekedés biztonsága elleni, súlyos testi 13 Polgári jogi döntvénytár 193