Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

a felperesnek ez a közlése egyúttal azt is jelentette, hogy a peres felek között megkötött szerződést annak feltűnő értékaránytalanságára figyelemmel megtámadja. E közlést az alperes 1972. április 25-én tudomásul is vette, az érdemi választ azonban csak az általa benyújtott fellebbezés elbírálását követő időre ígérte. Az alperes ilyen érdemi választ azonban a felperesnek — a per eddigi adatai szerint — a T. G.-vel kapcsolatos perben meghozott másodfokú ítélet kézbesítését (1973. február 8.) követően sem adott. Ezért a felperes az alperes ellen 1973. április 2-án benyújtotta keresetét. A peres felek az adásvételi szerződést 1971. május 10-én kötötték meg, a felperes az 1972. április 20-i keltezésű levelében a perbeli szerződést megtámadó nyilatkozatát egy éven belül közölte az alperessel, így tehát a továbbiakban azt kellett vizsgálni, hogy jogérvényesítési kötelezettségével indokolatlanul nem késedelmeskedett-e a felperes. Arra helytállóan hivatkozott mindkét bíróság, hogy a Ptk. 236. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezések érelmében a szerződés megtámadását közlő nyilatkozat eredménytelensége esetén haladéktalanul kell a bíróság előtt érvényesítenie az igényét annak a félnek, aki a szolgáltatás, illetőleg az ellenszolgáltatás feltűnő aránytalanságára hivatkozik. Amikor azonban az ellenérdekű fél a szerződés megtámadására vonatkozó jognyilatkozat megtétele után tárgyalások folytatására utaló készségét fejezi ki, illetve haladékot kér, a Ptk. 236. §-ának (1) bekezdésében írt jogérvényesítési kötelezettséget attól az időponttól kell számítani, amikor az eset körülményeiből nyilvánvalóvá vált, hogy a jogvita peren kívüli rendezésére többé nincs kilátás. Az alperes az 1972. április 25-én kelt — a felpereshez intézett — levelében azt közölte, hogy a „bejelentett igény tekintetében csak a másodfokú ítélet után" tud nyilatkozni és addig a felperes „türelmét kéri". E válaszlevél tartalma alapján indokoltan feltételezte a felperes azt, hogy az alperes tárgyalási készsége fennáll és a nevezett főként a T. G., valamint a felperes között folyamatban levő per jogerős befejezésének eredményétől függően kívánja a felperessel szemben fennálló kötelezettségét rendezni. így a felperes jogérvényesítési késedelme mindaddig nem állapítható meg, amíg az előbb említett perben a másodfokú bíróság határozatát nem kézbesítették — ez pedig csupán 1973. február 8-án történt meg. Ettől az időtől számítottan viszont a felperes viszonylag rövid időn belül (1973. április 2-án) benyújtotta a keresetét. Ezért a felperes terhére indokolatlan jogérvényesítési késedelem nem állapítható meg. Ehhez képest tévedtek és törvényt sértettek az ügyben eljárt bíróságok, amikor a felperesnek a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdésére alapított keresetét azért utasították el, mert igényének érvényesítésével elkésett. (P. törv. V. 20 891/1975. sz., BH 1976/1. sz. 24.) 108. A megtámadásra jogosult egyoldalú jogcselekményeihez fűződő — a megtámadási jog megszűnését eredményező — hatás csak akkor következhet be, ha a jogcselekmények a megtámadási jog megnyílta után történtek [Ptk. 236. § (4) bek.]. A „Kollektív oktatás céljaira alkalmas feleletvezérlésű tanítógép (magnokorr)" című találmánynak — a szabadalmi lajstromban foglalt bejegyzés ii* 163