Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

87. A szocialista együttélés követelményeit sérti és mint ilyen semmis az a társasági szerződés, amely az egyik félnek munka nélkül, aránytalan anyagi előnyt biztosít [Ptk. 200. § (2) bek., 237. §]. (P. törv. V. 20 818/1976. sz., BH 1977/8. sz. 327. — L. 222. sorszám alatt.) 88. í. A szocialista együttélés követelményeibe ütközik, ezért semmis a tartási szerződés, ha a tartásra kötelezett a szerződés megkötésekor tudja vagy biztos alappal következtethet arra, hogy a szerződésben vállalt kötelezettségét csak rövid ideig kell teljesítenie [Ptk. 200. § (2) bek.]. II. A szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítása során a szerződéskötéskor fennállott helyzetből kell kiindulni [Ptk. 237. §]. A peres felek testvérek, édesanyjuk (a továbbiakban: örökhagyó) hoszszabb ideig az alperessel lakott együtt Sz-n, majd 1971—1972 telén néhány hónapig az I. r. felperesnél tartózkodott B-n. Az örökhagyóról 1972 elején orvosi vizsgálat azt állapította meg, hogy végbélrákban szenved. A nevezett visszatért Sz-re, ahol egy ideig az I. r. felperes is részt vett az ápolásában. Az alperes az örökhagyóval 1972. szeptember 13-án tartási szerződést kötött. Eszerint az alperes vállalta az örökhagyó tartását, aki viszont az alperesre ruházta a házingatlana 4/8 eszmei hányadának tulajdonjogát. A szerződést az államigazgatási hatóság jóváhagyta. Az örökhagyót az I. r. felperes 1972. október 22-én — az alperes tiltakozása ellenére — B-re szállíttatta, és ettől kezdődően eltartásáról az I. r. felperes gondoskodott. Az örökhagyó 1972. november 29-én az első fokú bíróságnál tartási szerződés megszüntetése iránt indított keresetet az alperes ellen. Arra hivatkozott, hogy az alperes tartási kötelezettségének nem tesz eleget. Az örökhagyó néhány nappal a kereset benyújtása után — 1972. december 8-án — meghalt. A peres eljárás ezután félbeszakadt, majd a felperesek mint az örökhagyó jogutódai perbe léptek. Az első fokú bíróság a keresetet elutasította. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szerződés nem minősíthető uzsorásnak, a feltűnő értékaránytalanság sem állapítható meg, de olyan körülmény sem, amely a tartási szerződés megszüntetésére alapot nyújthatna. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helyben hagyta. A Legfelsőbb Bíróság mindkét fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, egyben az első fokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Rámutatott arra, hogy a szocialista együttélés követelményeibe ütközőnek kell minősíteni a tartási szerződést, ha a tartásra kötelezett a szerződés megkötésekor tudja vagy biztos alappal következtethet arra, hogy a szerződésben vállalt kötelezettségét csak rövid ideig kell teljesítenie. Annak vizsgálatát rendelte el, hogy az alperes tudta-e vagy biztos alappal következtethetett-e a szerződés megkötésekor, hogy az örökhagyó tartásáról csak rövid ideig kell gondoskodnia. Az újabb eljárás során az első fokú bíróság azt állapította meg, hogy a tartási szerződés a szocialista együttélés követelményeibe ütközik, így semmis. A bizonyítási eljárás adatai alapján arra a következtetésre jutott, hogy az alperes a szerződés megkötésekor tudta, hogy tartási kötelezettségét csak rövid ideig kell teljesítenie. Ezért a szerződés előtti állapot helyreállítása mellett elrendelte a szerződéssel átruházott ingatlanilletőség tulajdon jógának az örökhagyó javára történő bejegyzését. Viszont a felpereseket arra kö137