Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)
telezte, hogy fizessenek meg az alperesnek 2400 Ft-ot. Megállapította, hogy az alperes négy hónapig tartotta az örökhagyót, a havi tartás értékét 900 Ft-ban határozta meg, vagyis a négy havi tartás értékét 3600 Ft-ban. Utalt arra, hogy az örökhagyónak három gyermeke a törvényes öröklés szabályai szerint 1/3—1/3 részben örökös. Miután pedig az alperest is terheli 1/3 részben az örökhagyó adóssága, ezért kötelezte a felpereseket csupán 2400 Ft tartási költség megtérítésére. A másodfokú bíróság közbenső ítéletével az első fokú ítéletnek a tartási szerződés érvénytelenségére és a szerződéskötés előtti telekkönyvi állapot visszaállítására vonatkozó rendelkezését helyben hagyta. Egyebekben azonban az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Helyesnek találta az első fokú bíróságnak a szerződés érvénytelenségét megállapító döntését és a szerződéskötés előtti állapot helyreállításának elrendelését. Az ítélet indokolása szerint azonban az első fokú bíróság a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállításánál köteles lett volna hivatalból felhívni az alperest annak részletezésére, hogy milyen követelései vannak a felperesekkel szemben. Utalt arra, hogy az alperes az alapeljárás során becsatolt egy ellenkérelmet, amely szerint a perbeli ingatlanba 53 514 Ft értékű beruházást végzett és többek között ennek az elszámolását is kérte. Ezért hiányolta, hogy az első fokú bíróság a beruházási költségek tisztázása végett a bizonyítási eljárást nem folytatta le. A másodfokú bíróság közbenső ítélete ellen emelt törvényességi óvás megalapozott. A peradatok szerint az alperes a jegyzőkönyvhöz csatolt ellenkérelmében felsorolt beruházásokat még a tartási szerződés megkötése előtt az 1947— 1967-ig terjedő időben végezte, illetőleg végeztette el. Ebben az időszakban az alperes és az örökhagyó közös háztartásban éltek, szerződéses tartási viszony azonban közöttük nem állott fenn. A tartási szerződés megkötésekor (1972-ben) az alperes állítólagos beruházásai már befejeződtek, s a szerződéskötést követően újabb beruházásokra — a peradatok szerint — nem került sor. A szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítása során a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 32. sz. állásfoglalása szerint olyan helyzetet kell teremteni, mint amilyen akkor lett volna, ha a felek az érvénytelen szerződést meg sem kötik. Ez közelebbről annyit jelent, hogy mindegyik fél köteles kiadni mindazt, amihez az érvénytelen szerződés alapján jutott. Minthogy a perbeli — érvénytelen — szerződés alapján az alperes a természetbeni tartás szolgáltatását vállalta a tulajdonába adott ingatlan-illetőség ellenében, a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítása csupán erre a körre terjedhet ki. Mindaz, ami ezen a körön kívül esik, nem vehető figyelembe. Ebben a kérdésben a bíróság döntésére csak akkor kerülhet sor, ha a felek erre irányuló kereseti (viszontkereseti) kérelmet terjesztenek elő. Az alperes azonban a felperesekkel szemben az alapeljárás során az ingatlanon végzett, a szerződéssel össze nem függő beruházásaival kapcsolatban viszontkeresetet nem támasztott, sőt a közbenső ítélet meghozatala után lefolytatott eljárás során olyan értelmű nyilatkozatot tett, hogy nem kíván viszonkeresetet előterjeszteni. Törvényt sértett tehát a másodfokú bíróság, amikor közbenső ítéletével az első fokú bíróságot arra utasította, hogy az eredeti állapot visszaállításával össze nem függő kérdésre is kiterjedően 138