Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

előzte meg: a három testvér közül a legmagasabb ajánlatot tevő szerezte meg az ingatlan tulajdonjogát. Nem találta alaposnak a megyei bíróság az I. r. alperesnek a tévedésre, illetőleg megtévesztésre való hivatkozását sem; álláspontja szerint az I. r. alperesnek nem sikerült bizonyítania, hogy a felperes és a II. r. alperes az ő érdekeit kijátszva kötötték meg a magasabb vételár mellett az adásvételi szerződést B. J.-vel. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az I. r. alperes perbeli védekezése mindvégig az volt, hogy a felperes a közöttük fennálló családi kapcsolat kihasználásával a valóságos értékénél alacsonyabb áron szerezte meg az ingatlanilletőséget. A felperes tudta azt, hogy az ingatlant magasabb áron (25 000 Ft-ért) B. J. megvásárolja. Ennek bizonyítására az I. r. alperes a fellebbezési tárgyaláson fel is mutatott két, 1975. február 4-én kelt okiratot (okirat-töredéket). Ezek együttesen azt bizonyíthatják, hogy a felperes 1975. február 4-én (tehát azon a napon, amelyen a felperes az I. r. alperes ingatlanilletőségének vételárát is kifizette) 15 000 Ft-ot vett fel B. J.-től, s ugyanakkor B. J. elismerte, hogy a felperesnek még további 10 000 Ft-tal tartozik. Ezeknek az iratoknak tartalmi valóságát a felperes kétségbe vonta. Azt állította, hogy csak 1975. április havában kezdett tárgyalni az ingatlan eladásáról B. J.-vel és a 25 000 Ft vételárat is csak ebben a hónapban vette fel tőle. A tényállás részleteit azonban a bíróságok nem tisztázták. Ennélfogva a per anyaga alapján bizonyossággal nem lehet megállapítani: való-e, hogy a peres felek közötti „Megállapodás" megkötésekor a felperes már tárgyalt, sőt megállapodott B. J.-vel az ingatlan eladásában. Tisztázatlan az is, hogy B. J. mikor fizette ki az ingatlan vételárát a felperesnek, és hogy az I. r. alperes által a fellebbezési tárgyaláson felmutatott okirat (okirat-töredék) tartalmilag való-e, illetőleg hogy azon a felperes és B. J. aláírása szerepel-e. Mindezeknek a körülményeknek a tisztázása nélkül nem lehet megalapozott döntést hozni a szerződés érvényessége kérdésében. Ha ugyanis valónak bizonyul az I. r. alperesnek az az előadása, hogy a felperes a magasabb áron való értékesítés céljából szerezte meg az alperes ingatlanilletőségét, a felperesnek ez a magatartása — különös tekintettel a felek közötti családi kapcsolatra — nyilvánvalóan a szocialista együttélés szabályaiba ütközik, ami a szerződés érvénytelenségét eredményezi [Ptk. 200. § (2) bek.]. Különösen megállapítható ez abban az esetben, ha való az I. r. alperesnek az az előadása, amely szerint az ingatlanilletőség árának meghatározásánál a felek azt is szem előtt tartották, hogy a felperesnek nincs saját háza, tanácsi kezelésű ingatlanban lakik, és ily módon akarták a felperes részére a saját otthon megteremtését lehetővé tenni. Mindezeknek a körülményeknek tisztázásához azonban elsősorban a felek részletes meghallgatása szükséges, ideértve a II. r. alperes személyes meghallgatását is. Be kell továbbá szerezni annak a pernek az iratait, amely a perbeli adatok szerint B. J. és a felperes között volt (vagy van) folyamatban, s a szükséghez képest meg kell hallgatni B. J.-t is. Tisztázni kell továbbá az I. r. alperes által a fellebbezési tárgyaláson felmutatott okirat (okirat-töredék) valódiságának kérdését. Csak ezt követően dönthet a bíróság abban a kérdésben, hogy a felek közötti szerződés nem ütközik-e nyilvánvalóan a szocialista együttélés követelményeibe. (P. törv. I. 20 936/1976. sz., BH 1977/9. sz. 374.) 136