Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

esetleg hozzájutottak-e olyan többletjövedelemhez, amely anyagi teherbíróképességüket esetleg fokozta és őket a szerződésben vállalt szolgáltatások értékét számbavehetően meghaladó vagyoni előnyhöz juttatta. Végül vizsgálni kell azt is, hogy az egyezségkötéskor fennálló körülményekhez viszonyítva a felek személyi, egészségi és egyéb körülményei mennyiben változtak, és a felperesek által vállalt szolgáltatások — az egyezségkötéskor szem előtt tartott célkitűzéseket is tekintve — meghaladják-e az alperes indokolt szükségletét. (P. törv. V. 20 205/1975. sz., BH 1976/2. sz. 60.) 86. A testvérek közötti családi kapcsolatokra is tekintettel a közös ingatlanilletőségnek magasabb áron való nyombani értékesítés céljából alacsonyabb áron való megvétele a szocialista együttélés szabályaiba ütközik [Ptk. 200. §]. A peres felek testvérek. Szüleik tulajdonában állott 270 D-öl területű, „Kert a Beltelekben" megjelölésű házasingatlan. A peres felek apja 1973. május 28-án, anyja pedig 1974. november 3-án meghalt. Az ingatlant a peres felek örökölték és egymás között egyenlő arányban a tulajdonjogukat az ingatlannyilvántartásba bejegyezték. Az ingatlant a szülők javára bejegyzett (s nyilván tévedés folytán nem törölt) elidegenítési és terhelési tilalom, illetőleg haszonélvezeti jog terheli. A peres felek 1975. év elején megállapodtak abban, hogy az ingatlant az a testvér váltja magához, aki a társtulajdonosoknak a legmagasabb összeget ígéri. A felperes az egész ingatlant 15 500 Ft-ra értékelte, testvéreinek személyenként 5175 Ft-ot ígért illetőségük megváltása fejében. így a felperes megszerezte az egész ingatlan tulajdonjogát azzal a „Megállapodás"-nak nevezett okirattal, amelyet a felek 1975. január 26-án készítettek, és amelyben a vételárat — illetékmegtakarítás céljából — 6000 Ft-ban tüntették fel. 1975. február 4-én a felperes az I. r. alperesnek kifizette az ingatlanilletőségéért járó 5175 Ft-ot. 1975. év tavaszán a felperes az egész ingatlant 25 000 Ft vételárért eladta B. J.-nek. Amikor az I. r. alperes erről az adásvételi szerződésről és az abban kikötött vételárról tudomást szerzett, megtagadta a „végleges" adásvételi szerződés aláírását. Ezért a felperes telekkönyvi bejegyzésre alkalmas okirat kiadása, illetőleg tulajdonjoga bejegyzésére való feljogosítása iránt indított keresetet a testvérei ellen. Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte, illetőleg úgy nyilatkozott, hogy az okiratot abban az esetben hajlandó aláírni, ha a vételárkülönbözet ráeső részét a felperes megfizeti részére. A II. r. alperes a keresettel szemben nem védekezett. A járásbíróság ítéletével megállapította, hogy a felperes az ingatlannak az alperesek nevén álló 2/3 tulajdoni illetőségét vétel útján megszerezte, ítélete indokolásában azt állapította meg, hogy az adásvételi szerződés a felek között érvényesen létrejött, amit az ingatlan utóbb bekövetkezett eladása nem érint. A megyei bíróság az első fokú ítéletét helyben hagyta. A másodfokú ítélet indokolása megállapította: a felek között létrejött megállapodás megfelel a XXV. sz. PED által meghatározott érvényességi kellékeknek. Az I. r. alperes nem hivatkozhat eredményesen a szerződés esetleges értékaránytalanságára, hiszen a megállapodás létrejöttét a peres felek közötti „árverés" 135