Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

A jogszabály csak a bérlő részére biztosítja azt a jogot, hogy a kisajátított épületben volt lakása és a cserelakás bére közötti ötévi különbözetet igényelhesse. Ennek a rendelkezésnek az a célja, hogy a bérlő, aki a kisajátítás folytán veszti el korábbi bérleti jogát, ne legyen kénytelen átmenetileg a bérkülönbözetből eredő hátrányt viselni. A tulajdonos ilyen hátrányt nem szenved, mert a kisajátított épületért kapott pénzbeli kártalanítás és a cserelakás révén teljes kártalanításhoz jut. Ha cserelakásra nem tartana igényt és a kártalanítás összegét újabb lakóház szerzésére fordítaná, ilyen jellegű hátrányról nem lehetne szó, de nem tarthatna igényt az adó és bérösszeg különbözetére akkor sem, ha maga létesítene bérleti jogviszonyt. Mindez azonban nem akadálya annak, hogy a bíróság a kisajátított épület teljes vagy részleges házadómentességét az épület értékét befolyásoló tényezők között ne értékelhesse. (A PK 405. sz. állásfoglalással módosított 20. sz., BH 1976/12.) 75. Épület kisajátítása esetén a kártalanítási összeget akkor is a beköltözhető állapot figyelembevételével kell megállapítani, ha a cserelakásra igényt nem tartó tulajdonos az épületben volt lakását vagy az ideiglenesen kapott cserelakást az ítélethozatalig nem tudja kiüríteni, de annak megfelelő határidőn belül történő kiürítésére kötelezettséget vállalt. Ilyen esetben a bíróság a kisajátítást kérőt arra kötelezi, hogy a beköltözhető és a lakott érték különbözetét helyezze bírósági letétbe, és csak a lakott értéknek megfelelő kártalanítást fizesse ki a jogosultnak. Az ítéletben rendelkezni kell arról is, hogy a bírósági letétben levő összeget a jogosult a kisajátított épület kiürítése esetén felveheti, ha pedig a kiürítési kötelezettségének az ítéletben megállapított határidőn belül nem tesz eleget, a kisajátítást kérő megfelelő cserelakás biztosításának igazolása mellett a bírósági letétben levő összegnek a részére való visszautalását kérheti. Az 1976. évi 24. számú tvr. 10. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a kisajátított épületben levő lakást, illetőleg nem lakás céljára szolgáló helyiséget a tulajdonos használja, a kártalanítás megállapítása során forgalmi értékként a lakott értéket kell figyelembe venni. Ha azonban a tulajdonos részére nem kell cserelakást adni, a (3) bekezdés a) pontja értelmében a beköltözhető forgalmi értéket kell figyelembe venni. Előfordul, hogy a tulajdonos cserelakásra, illetőleg cserehelyiségre nem tart ugyan igényt, de a kisajátított épületben volt lakását, illetőleg egyéb helyiségét vagy a részére ideiglenesen adott cserelakást az ítélethozatal időpontjáig nem tudja kiüríteni. Ilyen ok lehet pl. az, hogy építés alatt álló házának beköltözhetősége elhúzódik. Minthogy ezekben az esetekben a tulajdonos részére cserelakást, illetőleg cserehelyiséget nem kell biztosítani és a kisajátított épület, illetőleg az ideiglenesen adott cserelakás kiürítésének csak átmeneti akadálya van, nyilvánvaló, hogy a kártalanítási összeget a beköltözhető állapot figyelembevételével kell megállapítani. A tényleges helyzetnek megfelelően azonban a tulajdonos a teljes kártalanítási összegnek a részére való kifizetésére nem tarthat igényt, mert ez esetben visszaélésre nyílnék lehetőség. Ezért a bíróság akkor jár el helyesen, ha a kisajátítást kérőt arra kötelezi, hogy csak a lakott értéknek megfelelő kártalanítást fizesse ki a tulajdonosnak, a beköltözhető és a lakott érték különbözetét pedig helyezze bírósági letétbe. Ez a megoldás mind a tulajdonos, mind a kisajátítást kérő érdekeit megfelelően biztosítja. 121