Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

Emellett azonban rendelkezni kell az ítéletben a bírósági letétbe helyezett összeg kiutalásának feltételeiről is. E körben mindenekelőtt meg kell szabni azt a határidőt, amelyen belül a tulajdonosnak — kötelezettségvállalásához képest — a kisajátított épületet, illetőleg a ideiglenes cserelakást ki kell ürítenie. A határidőt a bíróságnak — a kiürítés időleges akadályának figyelembevételével — mindkét fél méltányos érdekeinek megfelelően kell meghatároznia. A bíróságnak rendelkeznie kell továbbá arról is, hogy ha a tulajdonos az említett határidőn belül a kisajátított épületet, illetőleg az ideiglenes cserelakást kiüríti és ezt igazolja, kérheti a bírósági letétbe helyezett összegnek részére való kiutalását. Ha viszont az említett határidőn belül kiürítési kötelezettségének nem tesz eleget, erre az esetre a kisajátítást kérőt az ítéletben fel kell jogosítani, hogy megfelelő cserelakás (cserehelyiség) biztosítása és ennek igazolása esetén a bírósági letétbe helyezett összegnek részére való visszautalását igényelhesse. (A PK 405. sz. állásfoglalással módosított 22. sz., BH 1976/12.) 76. Értékveszteség megállapítására mind az üres telek, mind pedig a beépített ingatlan részkisajátítása esetén — az 1976. évi 24. sz. tvr. (Tvr.) 16. §-a alapján — akkor kerülhet sor, ha a visszamaradt ingatlan értéke és a kisajátított részért kapott kártalanítás együttes összege nem éri él az ingatlannak a kisajátítás előtti értékét. Ez esetben a visszamaradt terület, illetőleg a rajta levő építmények értékének csökkenését úgy kell meghatározni, hogy az egész ingatlannak a kisajátítási kártalanítás szabályai szerint megállapított értéke és a visszamaradt résznek ugyanilyen módon megállapított értéke közötti különbözetből le kell vonni a kisajátított rész után járó kártalanítási összeget. A Tvr. 16. §-a értelmében a kisajátítással kapcsolatos értékveszteséget meg kell téríteni. Értékveszteségként a 33/1976. (IX. 5.) MT számú rendelet 25. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint az ingatlan egy részének kisajátítása esetén a visszamaradt ingatlanrész értékének csökkenését kell megtéríteni. Részkisajátításnál a bíróságnak az értéket befolyásoló valamennyi tényező felderítésével és beható mérlegelésével kell megállapítania, hogy a viszszamaradt ingatlannál mutatkozik-e egyáltalán értékveszteség. Többek között vizsgálni kell, hogy a visszamaradt terület megfelel-e a szokásos házhelynagyságnak, a beépítettség arányának növekedésével nem csökkent-e a használhatósága, értékesíthetősége, illetőleg forgalmi ára. De egyéb körülmények is befolyásolhatják a visszamaradt ingatlan értékét, pl. az, hogy a telek szabálytalan alakúvá vált, beépíthetősége korlátozódott, használhatósága csökkent, vagy hogy kertes háznál a kertet túlnyomó részben kisajátították. Az említett tényezők gondos mérlegelése alapján értékveszteség megállapítására részkisajátítás esetén akkor kerülhet sor, ha a visszamaradt ingatlan értéke és a kisajátított részért kapott kártalanítás együttes összege nem éri el az ingatlannak a kisajátítás előtti értékét. Ez esetben az értékveszteséget úgy kell kiszámítani, hogy a kisajátítási kártalanítás szabályainak alkalmazásával meg kell állapítani a teljes ingatlannak a kisajátítás előtti értékét, majd — ugyancsak a kártalanítási szabályok szerint — a visszama122