Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

A peradatok szerint az adásvételi szerződés megkötésével egyidejűleg az alperesek telekalakítást és megosztást nem kértek és nem is tisztázták azt a szomszédos tulajdonosokkal, hogy a közös tulajdonukba került ingatlanukat miként közelíthetik meg. Az ily módon megvásárolt nagy terjedelmű ingatlan tulajdonjogának megszerzését az alperesek nyilván kedvező feltételek mellett tudták a maguk részére biztosítani. így elvárható, hogy — ha a helyi viszonyok ezt lehetővé teszik — saját ingatlanaik igénybevételével biztosítsák a közös tulajdonban álló földterületek közút felőli megközelítését. Ha tehát a másodfokú ítéletben írt ténymegállapítás helytálló, a felperes nem kötelezhető arra, hogy a 34 alperes és hozzátartozói részére a saját telkén az átjárást tűrje. A szolgalommal terhelt ingatlan birtokosának érdekeit ugyanis messzemenően kímélni kell, s ha olyan lehetőség kínálkozik, amely az átjárást igénylő szomszédokra nézve anyagilag terhesebb ugyan, a szomszéd földjének átjárás céljára történő igénybevételét azonban mellőzhetővé teszi, általában ezt a lehetőséget kell választani. A csatolt államigazgatási ügyiratok között van a járási hivatal műszaki osztályának a megyei tanács vb építési, közlekedési és vízügyi osztályához intézett felterjesztő jelentése, melyben a jelen perbeli alperesek fellebbezésével kapcsolatban a műszaki osztály azt véleményezi, hogy az alperesi „ingatlanok jelentéktelen költséggel, akár a környező erdőgazdasági területeken keresztül, de más úton is megközelíthetők lehetnek út kialakításával". Ennek alapján tehát az a következtetés vonható le, hogy az alperesek ingatlanainak megközelítése műszakilag olyan módon is megoldható, hogy az állami erdőgazdaság által termelési célra ténylegesen nem használt mintegy 5—10 m szélességű gyomcserjékkel borított erdőterületen át a közúthoz csatlakozóan az alperesek bekötő utat létesítsenek. Ha erre valóban lehetőség van, a viszontkereset érdemi elbírálásánál ezt a körülményt sem lehet figyelmen kívül hagyni. (P. törv. V. 20 569/1975. sz., BH 1976/2. sz. 56.) 70. Szívességből alkalomszerűen a kocsival való bejárás megengedése az útszolgalmi jog elbirtoklás útján történő megszerzésére nem ad alapot. Kényelmi szempontból a szomszéd az ingatlanán keresztül az átjárást nem köteles tűrni (Ptk. 164., 165. §).63 A felperesek külterületi házasingatlana mintegy 8 m széles. Az ingatlanon teljes szélességben az I. r. felperes és az akkor még életben levő első házastársa 1938-ban egy szoba-konyhás lakóházat épített. A ház előtt a bekötő út felé egy kb. 5 m széles kert terül el, a szoba ablaka erre néz, és a szoba mögött van a konyha. A ház hosszában húzódik az alperesek ingatlana felé eső részén egy keskeny nyitott folyosó, amelynek oszlopától mindössze egy 30 cm-es sáv választja el a két ingatlant egymástól. Ezen át csak gyalog lehet a felperesek ingatlanára bejutni, kocsival csupán az alperesek ingatlanán keresztül. A felperesek keresetükben arra hivatkoztak, hogy őket megilleti az alperesek ingatlanán a kocsival való átjárási szolgalmi jog. Ehhez képest az alpereseknek az átjárás tűrésére és a szolgalmi jog telekkönyvi bejegyzésére 43 A módosított szövegben 166., 168. §. 111